Zsoltárok 105

1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!

2 Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!

3 Dicsekedjetek szent nevével; örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek!

4 Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arczát keressétek mindig!

5 Emlékezzetek csodatetteiről, melyeket mívelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről.

6 Szolgájának Ábrahámnak magzatja ti, Jákób fiai, az ő kiválasztottjai!

7 Ő az Örökkévaló, a mi Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.

8 Örökké megemlékezett szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,

9 melyet kötött Ábrahámmal, és Izsáknak tett esküjéről;

10 megállapította Jákóbnak törvényül, Izraélnek örök szövetségül;

11 mondván: neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!

12 Midőn csekély számúak voltak, csak kevesen és benne tartózkodók:

13 akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.

14 Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket, s megfenyített miattuk királyokat:

15 ne nyúljatok fölkentjeimhez és prófétáimat ne bántsátok!

16 Éhséget szólított az országra, eltörte a kenyér minden pálczáját.

17 Küldött előttük egy férfiút, rabszolgául adatott el József.

18 Békóval sanyargatták lábát, vasba jutott a lelke,

19 az időig, hogy bekövetkezett az igéje, az Örökkévaló szava megtisztította őt.

20 Küldött a király s feloldozta, népek uralkodója s kiszabadította.

21 Úrrá tette háza fölött és uralkodóvá minden vagyonán,

22 hogy megköthesse nagyjait kedve szerint, és bölcscsé tegye véneit.

23 És Egyiptomba jutott Izraél, s Jákób tartózkodott Chám földjén.

24 S megszaporította népét nagyon és számosabbá tette szorongatóinál.

25 Átváltoztatta szívöket, hogy meggyűlöljék népét, hogy fondorkodjanak szolgái ellen.

26 Küldte Mózest, az ő szolgáját, Áront, akit kiválasztott;

27 elvégezték köztük jeleinek dolgait meg csodákat Chám földjén.

28 Küldött sötétséget és sötét lett, s nem engedetlenkedtek igéje iránt.

29 Átváltoztatta vizeiket vérré s megölte halukat.

30 Hemzsegett országuk békáktól, királyaik szobáiban.

31 Szólt és jött gyülevész vad, férgek egész határukba.

32 Jégesőt adott nekik esőjük gyanánt, lobogó tüzet országukban;

33 elverte szőlőjüket és fügefájukat és összetörte határuk fáit.

34 Szólt és jött sáska, nyaló sáska szám nélkül,

35 s megemésztett minden füvet országukban, s megemésztette földjük gyümölcsét.

36 Megölt minden elsőszülöttet országukban, zsengéjét minden tehetségöknek.

37 Erre kivonultatta őket ezüsttel és aranynyal, és törzsei közt nem volt gyöngélkedő.

38 Örült Egyiptom kivonultukon, mert rájuk esett rettegésük.

39 Kiterített felhőt takarónak, meg tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Kértek s hozott fürjet és égnek kenyérevel jóllakatta őket.

41 Sziklát nyitott és vizek folytak, jártak a sivatagban folyamként.

42 Mert megemlékezett szent igéjéről Ábrahámhoz, az ő szolgájához.

43 És kivezette népét vígságban, ujjongásban kiválasztottjait;

44 adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát:

45 avégett, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák a tanait. Hallelúja!