< Zsoltárok 104 >

1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Psaume de David. O mon âme, bénis le Seigneur; Seigneur, ô mon Dieu, tu es très grand, tu es revêtu de gloire et de beauté.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Tu es enveloppé de lumière comme d'un manteau; tu as tendu le ciel comme un tabernacle.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Il a fait des eaux le toit de ses plus hautes demeures; il a posé les nuées pour être son char; il marche sur les ailes des vents.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Des esprits il fait ses anges, et ses serviteurs sont un feu ardent.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Il fonde la terre sur son axe; elle ne déviera pas dans les siècles des siècles.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
L'abîme, comme un vêtement, est son manteau, et les eaux s'arrêteront au- dessus des montagnes.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Elles s'enfuiront, Seigneur, à tes reproches; elles auront peur, à la voix de ton tonnerre.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Les montagnes sont montées et les plaines sont descendues au lieu que tu leur avais marqué.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Tu as posé des limites que les eaux ne passeront pas; elles ne reviendront plus couvrir la terre.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Le Seigneur a fait jaillir des sources dans les vallées; les eaux couleront entre les montagnes.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Elles abreuveront toutes les bêtes fauves des champs; les onagres les chercheront pour apaiser leur soif.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Au-dessus d'elles, les oiseaux du ciel feront leur nid; ils feront entendre leur chant du milieu des rochers.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Des lieux supérieurs, Dieu arrose les monts; la terre se rassasiera, Seigneur, du fruit de tes œuvres.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Tu fais pousser l'herbe pour le bétail, et le fourrage pour le service des hommes, afin qu'ils en fassent sortir le blé de la terre.
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Et le vin réjouit le cœur de l'homme; l'huile égaie son visage; le pain fortifie son cœur.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Les arbres des champs seront nourris de ces pluies, ainsi que les cèdres du Liban, qu'il a plantés.
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
C'est là que les passereaux feront leur nid, et la famille du héron, qui les surpasse de la tête.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Les hauteurs des monts seront la demeure des cerfs, et les rochers l'asile du hérisson.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Dieu a créé la lune pour marquer le temps; le soleil sait où il doit se coucher.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Tu as fait les ténèbres, et la nuit est venue; c'est l'heure où toutes les bêtes fauves traversent la forêt.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Les lionceaux rugissent après leur proie, et cherchent les aliments que Dieu leur a donnés.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Mais le soleil se lève; et ils se réunissent, et ils vont dormir dans leur antre.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Et l'homme s'en va à son travail, et il travaille jusqu'au soir.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Que tes œuvres sont grandes, Seigneur; tu as fait toutes choses avec sagesse; la terre est pleine de tes créatures.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
La mer est profonde et spacieuse; des reptiles sans nombre y nagent, les petits avec les grands.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Des navires la sillonnent; et le dragon formé par vous, vient s'y jouer.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Tous espèrent en toi, pour que tu leur donne la nourriture au temps opportun.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Tu la leur donne, et ils la recueillent; tu ouvre la main, et ils sont tous remplis des dons de ta bonté.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Détournes-tu le visage, ils sont troublés; si tu leur ôtes le souffle, ils défailliront et retourneront à leur poussière.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Et si tu envoies ton Esprit, ils seront créés, et tu renouvelleras la face de la terre.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Que la gloire du Seigneur soit éternelle; le Seigneur se complaira dans ses œuvres.
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Il regarde la terre, et la fait trembler; il touche les monts, et ils fument.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Je chanterai le Seigneur toute ma vie; je chanterai mes psaumes à Dieu, tant que j'existerai.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Puisse ma voix lui être douce, et moi je me réjouirai dans le Seigneur.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Puissent les pécheurs et les méchants défaillir sur la terre, et qu'ils ne soient plus! mon âme, bénis le Seigneur!

< Zsoltárok 104 >