Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Gospode! èuj molitvu moju, i vika moja nek izaðe preda te.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Nemoj odvratiti lica svojega od mene; u dan kad sam u nevolji prigni k meni uho svoje, u dan kad te prizivam, pohitaj, usliši me.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Jer proðoše kao dim dani moji, kosti moje kao topionica ogorješe.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Pokošeno je kao trava i posahlo srce moje, da zaboravih jesti hljeb svoj.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Od uzdisanja mojega prionu kost moja za meso moje.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Postadoh kao gem u pustinji; ja sam kao sova na zidinama.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Ne spavam, i sjedim kao ptica bez druga na krovu.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Svaki dan ruže me neprijatelji moji, i koji su se pomamili na mene, mnom se uklinju.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Jedem pepeo kao hljeb, i piæe svoje rastvaram suzama
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Od gnjeva tvojega i srdnje tvoje; jer podigavši me bacio si me.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Dani su moji kao sjen, koji prolazi, i ja kao trava osuših se.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
A ti, Gospode, ostaješ dovijeka, i spomen tvoj od koljena do koljena.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Ti æeš ustati, smilovaæeš se na Sion, jer je vrijeme smilovati se na nj, jer je došlo vrijeme;
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Jer slugama tvojim omilje i kamenje njegovo, i prah njegov žale.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Tada æe se neznabošci bojati imena Gospodnjega, i svi carevi zemaljski slave njegove;
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Jer æe Gospod sazidati Sion, i javiti se u slavi svojoj;
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Pogledaæe na molitvu onijeh koji nemaju pomoæi, i neæe se oglušiti molbe njihove.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Napisaæe se ovo potonjemu rodu, i narod nanovo stvoren hvaliæe Gospoda,
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Što je prinikao sa svete visine svoje, Gospod pogledao s neba na zemlju,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Da èuje uzdisanje sužnjevo, i odriješi sinove smrtne;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Da bi kazivali na Sionu ime Gospodnje i hvalu njegovu u Jerusalimu,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
Kad se skupe narodi i carstva da služe Gospodu.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Strošio je na putu krjepost moju, skratio dane moje.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Rekoh: Bože moj! nemoj me uzeti u polovini dana mojih. Tvoje su godine od koljena do koljena.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Davno si postavio zemlju, i nebesa su djelo ruku tvojih.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
To æe proæi, a ti æeš ostati; sve æe to kao haljina ovetšati, kao haljinu promijeniæeš ih i promijeniæe se.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Ali ti si taj isti i godine tvoje neæe isteæi.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Sinovi æe sluga tvojih živjeti, i sjeme æe se njihovo utvrditi pred licem tvojim.
