Példabeszédek 28

1 Megfutamodtak, bár üldöző nincs, a gonoszok, de az igazak olyanok, mint bátorságos oroszlán.

Fugit impius, nemine persequente: iustus autem quasi leo confidens, absque terrore erit.

2 Az ország bűne által sokan vannak vezérei, de ember által, ki ért és tud, szilárdan marad sokáig.

Propter peccata terræ multi principes eius: et propter hominis sapientiam, et horum scientiam quæ dicuntur, vita ducis longior erit.

3 Ember, ki szegény és fosztogatja a gyöngéket: eső, mely elsöpör, de kenyér nincs.

Vir pauper calumnians pauperes, similis est imbri vehementi, in quo paratur fames.

4 A kik elhagyják a tant, dicsérik a gonoszokat, de a kik megőrzik a tant, fölgerjednek ellenük.

Qui derelinquunt legem, laudant impium: qui custodiunt, succenduntur contra eum.

5 Rossz emberek nem értik a jogot, de kik az Örökkévalót keresik, mindent értenek.

Viri mali non cogitant iudicium: qui autem inquirunt Dominum, animadvertunt omnia.

6 Jobb a szegény, ki gáncstalanságában jár, mint a ki fonák az utjain, ha gazdag is.

Melior est pauper ambulans in simplicitate sua, quam dives in pravis itineribus.

7 Megóvja a tant az értelmes fiú, s a ki dőzsölőkkel társul, szégyent hoz atyjára.

Qui custodit legem, filius sapiens est: qui autem comessatores pascit, confundit patrem suum.

8 A ki sokasítja vagyonát kamattal és többlettel, annak gyűjti, ki szegényeken könyörül.

Qui coacervat divitias usuris et fœnore, liberali in pauperes congregat eas.

9 A ki elfordítja fülét, hogy ne hallja a tant, annak imádsága is utálat.

Qui declinat aures suas ne audiat legem, oratio eius erit execrabilis.

10 A ki megtéveszti az egyeneseket rossz úton, ő esik bele a vermébe, de a gáncstalanok jót fognak örökölni.

Qui decipit iustos in via mala, in interitu suo corruet: et simplices possidebunt bona eius.

11 Bölcs a maga szemében a gazdag ember, de a szegény, a ki értelmes, kikutatja őt.

Sapiens sibi videtur vir dives: pauper autem prudens scrutabitur eum.

12 Midőn ujjonganak az igazak, nagy a dicsőség, de midőn felülkerekednek a gonoszok, keresni kell az embert.

In exultatione iustorum multa gloria est: regnantibus impiis ruinæ hominum.

13 A ki eltakarja büntetteit, nem fog boldogulni, de a ki bevallja és elhagyja, irgalmat fog találni.

Qui abscondit scelera sua, non dirigetur: qui autem confessus fuerit, et reliquerit ea, misericordiam consequetur.

14 Boldog az ember, ki mindig retteg, de a ki megkeményíti szívét, bajba esik.

Beatus homo, qui semper est pavidus: qui vero mentis est duræ, corruet in malum.

15 Ordító oroszlán és mohó medve: gonosz uralkodó szegény népen.

Leo rugiens, et ursus esuriens, princeps impius super populum pauperem.

16 Fejedelem, hiányos az értelmességben és nagy a zsarolásban – a ki gyűlöli a haszonlesést, az soká fog élni!

Dux indigens prudentia, multos opprimet per calumniam: qui autem odit avaritiam, longi fient dies eius.

17 Ember, kit megöltnek vére nyomaszt, a gödörig fusson, ne tartsák őt!

Hominem, qui calumniatur animæ sanguinem, si usque ad lacum fugerit, nemo sustinet.

18 Ki gáncstalanul jár, megsegíttetik, de a ki fonák az útjain, az egyiken elesik.

Qui ambulat simpliciter, salvus erit: qui perversis graditur viis, concidet semel.

19 A ki földjét műveli, jóllakik kenyérrel, de a ki üres dolgokat hajhász, jóllakik szegénységgel.

Qui operatur terram suam, satiabitur panibus: qui autem sectatur otium, replebitur egestate.

20 Hűséges embernek bő áldás jut; de a ki siet meggazdagodni, nem marad büntetlenül.

Vir fidelis multum laudabitur: qui autem festinat ditari, non erit innocens.

21 Tekintélyt ismerni nem jó, s egy darab kenyérért bűnössé lesz a férfi.

Qui cognoscit in iudicio faciem, non benefacit: iste et pro buccella panis deserit veritatem.

22 Utána rohan a vagyonnak az irigy szemű ember, és nem tudja, hogy hiány jön rá.

Vir, qui festinat ditari, et aliis invidet, ignorat quod egestas superveniet ei.

23 A ki meginti az embert, utóbb kegyet fog találni, inkább mint a sima nyelvű.

Qui corripit hominem, gratiam postea inveniet apud eum magis quam ille, qui per linguæ blandimenta decipit.

24 A ki megrabolja atyját és anyját és azt mondja: nincs bűn, társa ő a rontó embernek.

Qui subtrahit aliquid a patre suo, et a matre: et dicit hoc non esse peccatum, particeps homicidæ est.

25 A telhetetlen lelkű viszályt gerjeszt, de a ki az Örökkévalóban bízik, bőségben részesül.

Qui se iactat, et dilatat, iurgia concitat: qui vero sperat in Domino, sanabitur.

26 A ki önszívében bízik, az balga, de a ki bölcsességben jár, az megmenekszik.

Qui confidit in corde suo, stultus est: qui autem graditur sapienter, ipse salvabitur.

27 A ki szegénynek ad, annál nincs hiány, de a ki elfordítja szemeit, annak bő átok jut.

Qui dat pauperi, non indigebit: qui despicit deprecantem, sustinebit penuriam.

28 Mikor felülkerekednek a gonoszok, elrejtőzik az ember, de mikor elvesznek, megsokasodnak az igazak.

Cum surrexerint impii, abscondentur homines: cum illi perierint, multiplicabuntur iusti.