Példabeszédek 20

1 Csúfoló a bor, zajongó a részegítő ital; és bárki megmámorodik benne, nem lesz bölcs.

Luxuriosa res, vinum, et tumultuosa ebrietas: quicumque his delectatur, non erit sapiens.

2 Mint fiatal oroszlán ordítása, olyan a király ijesztése, a ki magára haragítja, lelke ellen vét.

Sicut rugitus leonis, ita et terror regis: qui provocat eum, peccat in animam suam.

3 Dicsősége a férfiúnak elállni a pörtől, de minden oktalan kitör.

Honor est homini, qui separat se a contentionibus: omnes autem stulti miscentur contumeliis.

4 Ősztől kezdve nem szánt a rest, majd kér aratáskor, de nincs.

Propter frigus piger arare noluit: mendicabit ergo æstate, et non dabitur illi.

5 Mélységes víz a tanács az ember szívében, de az értelem embere merít belőle.

Sicut aqua profunda, sic consilium in corde viri: sed homo sapiens exhauriet illud.

6 A legtöbb ember – kiki hirdeti szeretetét, de hűséges embert ki talál?

Multi homines misericordes vocantur: virum autem fidelem quis inveniet?

7 Gáncstalanságában jár az igaz, boldogok a fiai ő utána.

Iustus, qui ambulat in simplicitate sua, beatos post se filios derelinquet.

8 A király, ki az ítélet trónján ül, szemeivel szór szét minden rosszat.

Rex, qui sedet in solio iudicii, dissipat omne malum intuitu suo.

9 Ki mondhatja: megtisztítottam szívemet, tiszta lettem vétkemtől;

Quis potest dicere: Mundum est cor meum, purus sum a peccato?

10 Kétféle súlykő, kétféle mérő; az Örökkévaló utálata mindakettő.

Pondus et pondus, mensura et mensura: utrumque abominabile est apud Deum.

11 Cselekedeteiben megismerszik a fiú is, vajon tiszta s vajon egyenes-e a míve.

Ex studiis suis intelligitur puer, si munda et recta sint opera eius.

12 Halló fül és látó szem, az Örökkévaló teremtette mind a kettőt.

Aurem audientem, et oculum videntem, Dominus fecit utrumque.

13 Ne szeresd az alvást, nehogy elszegényedjél, nyisd ki szemeidet, lakjál jól kenyérrel.

Noli diligere somnum, ne te egestas opprimat: aperi oculos tuos, et saturare panibus.

14 Rossz, rossz! mondja a vevő, s midőn elmegy, akkor dicsekszik.

Malum est, malum est, dicit omnis emptor: et cum recesserit, tunc gloriabitur.

15 Van arany és korál bőven, de drága ékszer a tudás ajkai.

Est aurum, et multitudo gemmarum: et vas pretiosum labia scientiæ.

16 Vedd el ruháját, mert másért kezeskedett, és idegen nő miatt zálogold őt meg.

Tolle vestimentum eius, qui fideiussor extitit alieni, et pro extraneis aufer pignus ab eo.

17 Kellemes az embernek a hazugság kenyere, de azután kaviccsal telik meg a szája.

Suavis est homini panis mendacii: et postea implebitur os eius calculo.

18 Gondolatok tanács által szilárdulnak meg, és útmutatásokkal viselj háborút.

Cogitationes consiliis roborantur: et gubernaculis tractanda sunt bella.

19 Feltárja a titkot, ki mint rágalmazó jár, és csacskaajkúval ne állj össze.

Ei, qui revelat mysteria, et ambulat fraudulenter, et dilatat labia sua, ne commiscearis.

20 A ki átkozza atyját és anyját, annak mécsese kialszik sötétség homályában.

Qui maledicit patri suo, et matri, extinguetur lucerna eius in mediis tenebris.

21 Kezdetben hamarkodva szerzett birtok – annak vége nem lesz áldott.

Hereditas, ad quam festinatur in principio, in novissimo benedictione carebit.

22 Ne mondd: Hadd fizetek rosszal; remélj az Örökkévalóhoz, s majd megsegít téged.

Ne dicas: Reddam malum: expecta Dominum, et liberabit te.

23 Utálata az Örökkévalónak kétféle súlykő, és csalárd mérleg nem jó.

Abominatio est apud Dominum pondus et pondus: statera dolosa non est bona.

24 Az Örökkévalótól valók a férfi léptei, s az ember – miképp értheti az utját?

A Domino diriguntur gressus viri: quis autem hominum intelligere potest viam suam?

25 Tőr az embernek hirtelen kiejteni: szentség! és azután fontolgatni a fogadalmakat.

Ruina est homini devorare sanctos, et post vota retractare.

26 A gonoszokat szétszórja a bölcs király, és rájuk fordította a kereket.

Dissipat impios rex sapiens, et incurvat super eos fornicem.

27 Mécsese az Örökkévalónak az ember lelke, átkutatja mind a testnek kamaráit.

Lucerna Domini spiraculum hominis, quæ investigat omnia secreta ventris.

28 Szeretet és hűség megóvják a királyt, és szeretettel támasztja trónját.

Misericordia, et veritas custodiunt regem, et roboratur clementia thronus eius.

29 Az ifjak ékessége erejök, s az öregek dísze az ősz haj.

Exultatio iuvenum, fortitudo eorum: et dignitas senum canities.

30 Ütésnek kelevénye kenőcs a rosszra s a verések a test kamaráiba hatolnak.

Livor vulneris absterget mala: et plagæ in secretioribus ventris.