Példabeszédek 17

1 Jobb száraz darab kenyér és nyugalom mellette, mint ház tele háborúságos áldozatokkal.

2 Eszes szolga uralkodni fog a szégyenletes fiún, és a testvérek közt osztozkodni fog az örökségen.

3 Tégely az ezüstnek s kohó az aranynak, de a szívek vizsgálója az Örökkévaló.

4 A gonosztevő figyel a jogtalanság ajkára, a hazug hallgat a veszedelem nyelvére.

5 A ki gúnyolódik a szegényen, káromolta alkotóját, a ki őrvend szerencsétlenségen, nem marad büntetlenül.

6 Az öregek koronája gyermekeik gyermekei és a gyermekek dísze a szüleik.

7 Nem illő az aljashoz fennhéjázó beszéd, hát még a nemeshez hazug beszéd.

8 Bűvös kő a megvesztegetés gazdája szemeiben: bármerre fordul, boldogul.

9 A ki eltakarja a bűntettet, szeretetet keres, de a ki ismételgeti a dolgot, barátot választ el.

10 Mélyen hat a dorgálás az értelmesre, inkább mint mikor százszor ütik a balgát.

11 Csak bajt keres az engedetlen, a kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

12 Találjon rá az emberre kölykétől megfosztott medve, és ne a balga az ő oktalanságában.

13 A ki rosszat fizet jóért, nem mozdul el házából a baj.

14 Víznek kieresztése a viszály kezdete: mielőtt kitörne, hagyd abba a pört.

15 A ki fölmenti a bűnöst és elítéli az igazat: az Örökkévaló utálata mindkettejük.

16 Minek is a vételár balgának kezében, hogy bölcsességet vegyen, s nincsen ész!

17 Minden időben szeret a barát, de testvér szorongatás idejére születik.

18 Esztelen ember kézbe csap, kezességet vállal felebarátja előtt.

19 A ki a bűntettet szereti, szereti a czívódást; a ki magasra teszi bejáratát, romlást keres.

20 Álnok szívű nem talál jót, s a ki nyelvével ferde, bajba esik.

21 A ki balgának szülője, az neki bánatára van, és nem örül az aljasnak atyja.

22 Örvendő szív jó gyógyítást ad, de a levert lélek kiszárítja a csontot.

23 Megvesztegetést vesz ki öléből a gonosz, hogy elhajlítsa a jog ösvényeit.

24 Az értelmesnek arcza előtt van a bölcsesség, de a balgának szemei föld végén járnak.

25 Bosszúsága atyjának a balga fiú, és keserűsége szülőanyjának.

26 Még bírságolni az igazat sem jó, megverni a nemeseket a méltányosság ellenére.

27 Visszatartja beszédét a ki tudást ismer, tartózkodó lelkű az értelmes ember,

28 Az oktalan is, midőn hallgat, bölcsnek tekintetik, a ki becsukja ajkait, értelmesnek.