Példabeszédek 17

1 Jobb száraz darab kenyér és nyugalom mellette, mint ház tele háborúságos áldozatokkal.

Melior est buccella sicca cum gaudio, quam domus plena victimis cum iurgio.

2 Eszes szolga uralkodni fog a szégyenletes fiún, és a testvérek közt osztozkodni fog az örökségen.

Servus sapiens dominabitur filiis stultis, et inter fratres hereditatem dividet.

3 Tégely az ezüstnek s kohó az aranynak, de a szívek vizsgálója az Örökkévaló.

Sicut igne probatur argentum, et aurum camino: ita corda probat Dominus.

4 A gonosztevő figyel a jogtalanság ajkára, a hazug hallgat a veszedelem nyelvére.

Malus obedit linguæ iniquæ: et fallax obtemperat labiis mendacibus.

5 A ki gúnyolódik a szegényen, káromolta alkotóját, a ki őrvend szerencsétlenségen, nem marad büntetlenül.

Qui despicit pauperem, exprobrat factori eius: et qui ruina lætatur alterius, non erit impunitus.

6 Az öregek koronája gyermekeik gyermekei és a gyermekek dísze a szüleik.

Corona senum filii filiorum: et gloria filiorum patres eorum.

7 Nem illő az aljashoz fennhéjázó beszéd, hát még a nemeshez hazug beszéd.

Non decent stultum verba composita: nec principem labium mentiens.

8 Bűvös kő a megvesztegetés gazdája szemeiben: bármerre fordul, boldogul.

Gemma gratissima, expectatio præstolantis: quocumque se vertit, prudenter intelligit.

9 A ki eltakarja a bűntettet, szeretetet keres, de a ki ismételgeti a dolgot, barátot választ el.

Qui celat delictum, quærit amicitias: qui altero sermone repetit, separat fœderatos.

10 Mélyen hat a dorgálás az értelmesre, inkább mint mikor százszor ütik a balgát.

Plus proficit correptio apud prudentem, quam centum plagæ apud stultum.

11 Csak bajt keres az engedetlen, a kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

Semper iurgia quærit malus: angelus autem crudelis mittetur contra eum.

12 Találjon rá az emberre kölykétől megfosztott medve, és ne a balga az ő oktalanságában.

Expedit magis ursæ occurrere raptis fœtibus, quam fatuo confidenti in stultitia sua.

13 A ki rosszat fizet jóért, nem mozdul el házából a baj.

Qui reddit mala pro bonis, non recedet malum de domo eius.

14 Víznek kieresztése a viszály kezdete: mielőtt kitörne, hagyd abba a pört.

Qui dimittit aquam, caput est iurgiorum: et antequam patiatur contumeliam, iudicium deserit.

15 A ki fölmenti a bűnöst és elítéli az igazat: az Örökkévaló utálata mindkettejük.

Qui iustificat impium, et qui condemnat iustum, abominabilis est uterque apud Deum.

16 Minek is a vételár balgának kezében, hogy bölcsességet vegyen, s nincsen ész!

Quid prodest stulto habere divitias, cum sapientiam emere non possit? Qui altum facit domum suam, quærit ruinam: et qui evitat discere, incidet in mala.

17 Minden időben szeret a barát, de testvér szorongatás idejére születik.

Omni tempore diligit qui amicus est: et frater in angustiis comprobatur.

18 Esztelen ember kézbe csap, kezességet vállal felebarátja előtt.

Stultus homo plaudet manibus cum spoponderit pro amico suo.

19 A ki a bűntettet szereti, szereti a czívódást; a ki magasra teszi bejáratát, romlást keres.

Qui meditatur discordias, diligit rixas: et qui exaltat ostium, quærit ruinam.

20 Álnok szívű nem talál jót, s a ki nyelvével ferde, bajba esik.

Qui perversi cordis est, non inveniet bonum: et qui vertit linguam, incidet in malum.

21 A ki balgának szülője, az neki bánatára van, és nem örül az aljasnak atyja.

Natus est stultus in ignominiam suam: sed nec pater in fatuo lætabitur.

22 Örvendő szív jó gyógyítást ad, de a levert lélek kiszárítja a csontot.

Animus gaudens ætatem floridam facit: spiritus tristis exiccat ossa.

23 Megvesztegetést vesz ki öléből a gonosz, hogy elhajlítsa a jog ösvényeit.

Munera de sinu impius accipit, ut pervertat semitas iudicii.

24 Az értelmesnek arcza előtt van a bölcsesség, de a balgának szemei föld végén járnak.

In facie prudentis lucet sapientia: oculi stultorum in finibus terræ.

25 Bosszúsága atyjának a balga fiú, és keserűsége szülőanyjának.

Ira patris, filius stultus: et dolor matris quæ genuit eum.

26 Még bírságolni az igazat sem jó, megverni a nemeseket a méltányosság ellenére.

Non est bonum, damnum inferre iusto: nec percutere principem, qui recta iudicat.

27 Visszatartja beszédét a ki tudást ismer, tartózkodó lelkű az értelmes ember,

Qui moderatur sermones suos, doctus et prudens est: et pretiosi spiritus vir eruditus.

28 Az oktalan is, midőn hallgat, bölcsnek tekintetik, a ki becsukja ajkait, értelmesnek.

Stultus quoque si tacuerit, sapiens reputabitur: et si compresserit labia sua, intelligens.