Jeremiás sir 5

1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!

Gedenke, Jehova, dessen, was uns geschehen! Schaue her und sieh unsere Schmach!

2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.

Unser Erbteil ist Fremden zugefallen, unsere Häuser Ausländern.

3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.

Wir sind Waisen, ohne Vater; unsere Mütter sind wie Witwen.

4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.

Unser Wasser trinken wir um Geld, unser Holz bekommen wir gegen Zahlung.

5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.

Unsere Verfolger sind uns auf dem Nacken; wir ermatten, man läßt uns keine Ruhe.

6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Ägypten reichen wir die Hand, und Assyrien, um mit Brot gesättigt zu werden.

7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.

Unsere Väter haben gesündigt, sie sind nicht mehr; wir, wir tragen ihre Missetaten.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.

Knechte herrschen über uns; da ist niemand, der uns aus ihrer Hand reiße.

9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.

Wir holen unser Brot mit Gefahr unseres Lebens, wegen des Schwertes der Wüste.

10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.

Vor den Gluten des Hungers brennt unsere Haut wie ein Ofen.

11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.

Sie haben Weiber geschwächt in Zion, Jungfrauen in den Städten Judas.

12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.

Fürsten sind durch ihre Hand aufgehängt, das Angesicht der Alten wird nicht geehrt.

13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.

Jünglinge tragen die Handmühle, und Knaben straucheln unter dem Holze.

14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.

Die Alten bleiben fern vom Tore, die Jünglinge von ihrem Saitenspiel.

15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.

Die Freude unseres Herzens hat aufgehört, in Trauer ist unser Reigen verwandelt.

16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.

Gefallen ist die Krone unseres Hauptes. Wehe uns! Denn wir haben gesündigt.

17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:

Darum ist unser Herz siech geworden, um dieser Dinge willen sind unsere Augen verdunkelt:

18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.

Wegen des Berges Zion, der verwüstet ist; Füchse streifen auf ihm umher.

19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.

Du, Jehova, thronst in Ewigkeit; dein Thron ist von Geschlecht zu Geschlecht.

20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?

Warum willst du uns für immer vergessen, uns verlassen auf immerdar?

21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.

Jehova, bringe uns zu dir zurück, daß wir umkehren; erneuere unsere Tage wie vor alters!

22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!

Oder solltest du uns gänzlich verworfen haben, gar zu sehr auf uns zürnen?