Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
Respondens autem Iob, dixit:
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
Utinam appenderentur peccata mea, quibus iram merui: et calamitas, quam patior, in statera.
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
Quasi arena maris hæc gravior appareret: unde et verba mea dolore sunt plena:
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
Quia sagittæ Domini in me sunt, quarum indignatio ebibit spiritum meum, et terrores Domini militant contra me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Numquid rugiet onager cum habuerit herbam? aut mugiet bos cum ante præsepe plenum steterit?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Aut poterit comedi insulsum, quod non est sale conditum? aut potest aliquis gustare, quod gustatum affert mortem?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
Quæ prius nolebat tangere anima mea, nunc præ angustia, cibi mei sunt.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
Quis det ut veniat petitio mea: et quod expecto, tribuat mihi Deus?
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
Et qui cœpit, ipse me conterat: solvat manum suam, et succidat me?
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Et hæc mihi sit consolatio ut affligens me dolore, non parcat, nec contradicam sermonibus Sancti.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
Quæ est enim fortitudo mea ut sustineam? aut quis finis meus, ut patienter agam?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Nec fortitudo lapidum fortitudo mea, nec caro mea ænea est.
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Ecce, non est auxilium mihi in me, et necessarii quoque mei recesserunt a me.
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
Qui tollit ab amico suo misericordiam, timorem Domini derelinquit.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
Fratres mei præterierunt me, sicut torrens qui raptim transit in convallibus.
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
Qui timent pruinam, irruet super eos nix.
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
Tempore, quo fuerint dissipati, peribunt: et ut incaluerit, solventur de loco suo.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Involutæ sunt semitæ gressuum eorum: ambulabunt in vacuum, et peribunt.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Considerate semitas Thema, itinera Saba, et expectate paulisper.
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
Confusi sunt, quia speravi: venerunt quoque usque ad me, et pudore cooperti sunt.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
Nunc venistis: et modo videntes plagam meam timetis.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Numquid dixi: Afferte mihi, et de substantia vestra donate mihi?
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
Vel, Liberate me de manu hostis, et de manu robustorum eruite me?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Docete me, et ego tacebo: et siquid forte ignoravi, instruite me.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
Quare detraxistis sermonibus veritatis, cum e vobis nullus sit qui possit arguere me?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Ad increpandum tantum eloquia concinnatis, et in ventum verba profertis.
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Super pupillum irruitis, et subvertere nitimini amicum vestrum.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Verumtamen quod cœpistis explete: præbete aurem, et videte an mentiar.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Respondete obsecro absque contentione: et loquentes id quod iustum est, iudicate.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Et non invenietis in lingua mea iniquitatem, nec in faucibus meis stultitia personabit.
