Jób 41
1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
an extrahere poteris Leviathan hamo et fune ligabis linguam eius
2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
numquid pones circulum in naribus eius et armilla perforabis maxillam eius
3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
numquid multiplicabit ad te preces aut loquetur tibi mollia
4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
numquid feriet tecum pactum et accipies eum servum sempiternum
5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
numquid inludes ei quasi avi aut ligabis illum ancillis tuis
6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
concident eum amici divident illum negotiatores
7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
numquid implebis sagenas pelle eius et gurgustium piscium capite illius
8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
pone super eum manum tuam memento belli nec ultra addas loqui
9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
ecce spes eius frustrabitur eum et videntibus cunctis praecipitabitur
10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
non quasi crudelis suscitabo eum quis enim resistere potest vultui meo
11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
quis ante dedit mihi ut reddam ei omnia quae sub caelo sunt mea sunt
12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
non parcam ei et verbis potentibus et ad deprecandum conpositis
13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
quis revelavit faciem indumenti eius et in medium oris eius quis intrabit
14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
portas vultus eius quis aperiet per gyrum dentium eius formido
15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
corpus illius quasi scuta fusilia et conpactum squamis se prementibus
16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
una uni coniungitur et ne spiraculum quidem incedit per eas
17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
una alteri adherebunt et tenentes se nequaquam separabuntur
18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
sternutatio eius splendor ignis et oculi eius ut palpebrae diluculi
19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
de ore eius lampades procedunt sicut taedae ignis accensae
20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
de naribus eius procedit fumus sicut ollae succensae atque ferventis
21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
halitus eius prunas ardere facit et flamma de ore eius egreditur
22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
in collo eius morabitur fortitudo et faciem eius praecedet egestas
23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
membra carnium eius coherentia sibi mittet contra eum fulmina et ad locum alium non ferentur
24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
cor eius indurabitur quasi lapis et stringetur quasi malleatoris incus
25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
cum sublatus fuerit timebunt angeli et territi purgabuntur
26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
cum adprehenderit eum gladius subsistere non poterit neque hasta neque torax
27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
reputabit enim quasi paleas ferrum et quasi lignum putridum aes
28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
non fugabit eum vir sagittarius in stipulam versi sunt ei lapides fundae
29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
quasi stipulam aestimabit malleum et deridebit vibrantem hastam
30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
sub ipso erunt radii solis sternet sibi aurum quasi lutum
31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
fervescere faciet quasi ollam profundum mare ponet quasi cum unguenta bulliunt
32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
post eum lucebit semita aestimabit abyssum quasi senescentem
33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
non est super terram potestas quae conparetur ei qui factus est ut nullum timeret
34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
omne sublime videt ipse est rex super universos filios superbiae
