Jób 41

1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?

Zar loviš Levijatana udicom? Zar ćeš mu jezik zažvalit' užetom?

2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?

Zar mu nozdrve trskom probost' možeš ili mu kukom probiti vilicu?

3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?

Hoće li te on preklinjat' za milost, hoće li s tobom blago govoriti?

4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?

I zar će s tobom savez on sklopiti da sveg života tebi sluga bude?

5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?

Hoćeš li se s njim k'o s pticom poigrat' i vezat' ga da kćeri razveseliš?

6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?

Hoće li se za nj cjenkati ribari, među sobom podijelit' ga trgovci?

7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?

Možeš li kopljem njemu kožu izbost ili glavu mu probiti ostima?

8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.

Podigni de ruku svoju na njega: za boj se spremi - bit će ti posljednji!

9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.

Zalud je nadu u njega gojiti, na pogled njegov čovjek već pogiba.

10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?

Junaka nema da njega razdraži, tko će mu se u lice suprotstavit'?

11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.

Tko se sukobi s njim i živ ostade? Pod nebesima tog čovjeka nema!

12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.

Prešutjet neću njegove udove, ni silnu snagu, ni ljepotu stasa.

13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?

Tko mu smije razodjenut' odjeću, tko li kroz dvostruk prodrijeti mu oklop?

14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!

Tko će mu ralje rastvorit' dvokrilne kad strah vlada oko zubi njegovih?

15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;

Hrbat mu je od ljuskavih štitova, zapečaćenih pečatom kamenim.

16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;

Jedni uz druge tako se sljubiše da među njima dah ne bi prošao.

17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.

Tako su čvrsto slijepljeni zajedno: priljubljeni, razdvojit' se ne mogu.

18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.

Kad kihne, svjetlost iz njega zapršti, poput zorinih vjeđa oči su mu.

19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.

Zublje plamsaju iz njegovih ralja, iskre ognjene iz njih se prosiplju.

20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.

Iz nozdrva mu sukljaju dimovi kao iz kotla što kipi na vatri.

21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.

Dah bi njegov zapalio ugljevlje, jer mu iz ralja plamenovi suču.

22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.

U šiji leži sva snaga njegova, a ispred njega užas se prostire.

23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.

Kad se ispravi, zastrepe valovi i prema morskoj uzmiču pučini.

24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.

Poput pećine srce mu je tvrdo, poput mlinskoga kamena otporno.

25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.

Pregibi tusta mesa srasli su mu, čvrsti su kao da su saliveni.

26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.

Zgodi li ga mač, od njeg se odbije, tako i koplje, sulica i strijela.

27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;

Poput slame je za njega željezo, mjed je k'o drvo iscrvotočeno.

28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.

On ne uzmiče od strelice s luka, stijenje iz praćke na nj k'o pljeva pada.

29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.

K'o slamčica je toljaga za njega, koplju se smije kad zazviždi nad njim.

30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.

Crepovlje oštro ima na trbuhu i blato njime ore k'o drljačom.

31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.

Pod njim vrtlog sav k'o lonac uskipi, uspjeni more k'o pomast u kotlu.

32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.

Za sobom svijetlu ostavlja on brazdu, regbi, bijelo runo bezdan prekriva.

33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.

Ništa slično na zemlji ne postoji i niti je tko tako neustrašiv.

34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.

I na najviše on s visoka gleda, kralj je svakome, i najponosnijim.”