Jób 3

1 Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.

Après cela Job ouvrit la bouche

2 Megszólalt Jób és mondta:

et il maudit son premier jour, disant:

3 Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.

Périsse le jour où je suis né et cette nuit où ils dirent: Un homme est conçu.

4 Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.

Que cette nuit reste obscure; que d'en haut jamais le Seigneur ne la rappelle; que jamais lueur ne vienne l'éclairer.

5 Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.

Que les ténèbres et les ombres de la mort s'en emparent: qu'un sombre tourbillon l'enveloppe; maudits soient ce jour

6 Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.

Et cette nuit; que l'obscurité la prenne; qu'elle ne compte pas dans les temps de l'année, et que dans les mois elle ne soit pas comprise.

7 Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.

Mais qu'elle ne soit que douleur; qu'on n'y voie jamais joie ni fête.

8 Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.

Qu'elle soit maudite de Celui qui fait de ce jour un jour maudit et qui peut maîtriser le grand monstre marin.

9 Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.

Que les étoiles de cette nuit soient éclipsées; qu'elle ne cesse point; que la lumière ne lui revienne jamais; qu'elle ne voie plus lever l'astre qui annonce l'aurore.

10 Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.

Car cette nuit n'a point clos des portes du ventre de ma mère: elle n'a point détourné de mes yeux la douleur.

11 Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?

Pourquoi ne suis-je pas mort dans les entrailles qui m'ont enfanté? Pourquoi ne suis-je pas mort, aussitôt que j'en suis sorti?

12 Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?

Pourquoi des genoux m'ont-ils recueilli? Pourquoi ai-je sucé des mamelles?

13 Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;

Car, couché, je serais maintenant tranquille; endormi, je me reposerais,

14 királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,

Avec les rois arbitres de la terre, qui s'enorgueillissaient de leurs épées;

15 vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.

Ou avec les grands qui possédaient beaucoup d'or et comblaient d'argent leurs demeures;

16 Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!

Ou comme un fœtus avorté; ou comme les enfants nouveau-nés qui n'ont point vu la lumière.

17 Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.

Dans ce lieu-là les impies ont consumé le feu de leur fureur; et ceux dont le corps a été brisé de fatigue ont trouvé le repos.

18 Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.

Et, avec eux, la foule qui n'a jamais entendu la voix du collecteur.

19 Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.

Et le petit et le grand; et le serviteur qui a redouté son maître.

20 Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?

Pourquoi le jour a-t-il été donné à ceux qui sont dans l'amertume; et la vie, aux âmes pleines de douleurs?

21 Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;

Ceux-là désirent la mort et ne l'obtiennent pas, semblables à l'homme qui creuse en vain cherchant un trésor,

22 kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.

Et que la joie transporte s'il vient à le trouver.

23 A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?

La mort est le repos de l'homme, car Dieu l'a éprouvé à son gré.

24 Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.

Les gémissements me sont venus avant ma nourriture, et je pleure saisi de crainte.

25 Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.

Car ce que j'avais redouté m'a atteint; ce que j'avais pressenti s'est réalisé.

26 Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.

Je n'ai point vécu en paix; je n'ai eu ni calme ni repos, et la colère m'est venue.