Jób 27

1 És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;

2 Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:

3 bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;

4 nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!

5 Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.

6 Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.

7 Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!

8 Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?

9 Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?

10 Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?

11 Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.

12 Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?

13 Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.

14 Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;

15 maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.

16 Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:

17 szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.

18 Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:

19 gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.

20 Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.

21 Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.

22 Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;

23 összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.