Jób 23

1 S felelt Jób és mondta:

2 Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.

3 Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:

4 eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;

5 tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.

6 Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!

7 Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.

8 Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;

9 balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.

10 Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.

11 Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.

12 Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.

13 De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.

14 Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.

15 Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.

16 Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;

17 mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.