Jób 15

1 Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:

2 Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –

3 bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.

4 Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.

5 Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.

6 Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.

7 Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?

8 Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?

9 Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?

10 Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.

11 Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?

12 Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,

13 hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?

14 Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?

15 Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;

16 hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.

17 Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;

18 a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –

19 nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:

20 A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.

21 Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.

22 Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.

23 Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.

24 Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.

25 Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;

26 nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.

27 Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.

28 Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.

29 Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;

30 nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.

31 Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.

32 Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.

33 Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.

34 Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:

35 bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.