Jób 13

1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.

2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.

3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.

4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.

5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!

6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.

7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?

8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?

9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?

10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.

11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?

12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.

13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!

14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.

15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.

16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.

17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.

18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.

19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.

20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:

21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;

22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.

23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!

24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?

25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?

26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;

27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.

28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett: