Jeremiás 7
1 Az ige, mely lett Jirmejáhúhoz az Örökkévalótól, mondván:
Rijeè koja doðe Jeremiji od Gospoda govoreæi:
2 Állj az Örökkévaló házának kapujába és hirdesd ott ezt az igét, és mondjad: halljátok az Örökkévaló igéjét mind a Jehúdabeliek, kik a kapukba jöttök, hogy leboruljatok az Örökkévaló előtt.
Stani na vratima doma Gospodnjega, i oglasi ondje ovu rijeè, i reci: èujte rijeè Gospodnju, svi Judejci, koji ulazite na ova vrata da se poklonite Gospodu.
3 Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: javítsátok utaitokat és cselekedeteiteket, hogy lakoztathassalak benneteket e helyen.
Ovako govori Gospod nad vojskama, Bog Izrailjev: popravite svoje putove i djela svoja, pa æu uèiniti da stanujete na ovom mjestu.
4 Ne bízzátok el magatokat hazug beszédek által, mondván: az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma azok!
Ne uzdajte se u lažne rijeèi govoreæi: crkva Gospodnja, crkva Gospodnja, crkva Gospodnja ovo je.
5 Mert ha javítva megjavítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha csakugyan igazságot tesztek ember és felebarátja között,
Nego doista popravite svoje putove i djela svoja, i sudite pravo izmeðu èovjeka i bližnjega njegova.
6 jövevényt, árvát és özvegyet nem fosztogattok és ártatlan vért nem ontatok e helyen, és más istenek után nem jártok a ti bajotokra:
Inostrancu, siroti i udovici ne èinite krivo, i krvi prave ne proljevajte na ovom mjestu, i ne idite za drugim bogovima na svoje zlo.
7 akkor lakoztatlak benneteket e helyen, azon országban, melyet őseiteknek adtam öröktől fogva mindörökké.
Tada æu uèiniti da stanujete od vijeka do vijeka na ovom mjestu, u zemlji koju sam dao ocima vašim.
8 Íme, ti elbízzátok magatokat a hazug beszédek által, melyek nem használnak.
Eto, vi se uzdate u rijeèi lažne, koje ne pomažu.
9 Úgy-e lopni, ölni, házasságot törni, hazugul esküdni, és füstölögtetni a Báalnak és járni más istenek után, amelyeket nem ismertek:
Kradete, ubijate i èinite preljubu, kunete se krivo, i kadite Valima, i idete za drugim bogovima, kojih ne znate;
10 azután jöttök és álltok előttem e házban, mely nevemről neveztetik és azt mondjátok: mentve vagyunk, – azért, hogy megtegyétek mindez utálatosságokat.
Pa onda dohodite i stajete preda mnom u ovom domu, koji se zove mojim imenom, i govorite: izbavismo se, da èinite sve ove gadove.
11 Vajon latrok barlangja lett-e e ház, mely nevemről neveztetik, a ti szemeitekben? Én is íme láttam, úgymond az Örökkévaló.
Je li ovaj dom, koji se zove mojim imenom, u vašim oèima peæina hajduèka? Gle, i ja vidim, veli Gospod.
12 Mert menjetek csak az én helyemre, mely Silóban van, ahol azelőtt lakoztattam nevemet és lássátok, hogy mit cselekedtem vele Izrael népem rosszasága miatt.
Nego idite sada na moje mjesto, koje je bilo u Silomu, gdje namjestih ime svoje ispoèetka, i vidite što sam mu uèinio za zloæu naroda svojega Izrailja.
13 Most tehát, mivelhogy teszitek mind a tetteket, úgymond az Örökkévaló, én pedig beszéltem hozzátok reggelenként beszélve és ti nem hallottátok, hívtalak benneteket és ti nem feleltetek:
Zato sada, što èinite sva ona djela, veli Gospod, i što vam govorim zarana jednako, a vi ne slušate, i kad vas zovem, a vi se ne odzivate,
14 teszek tehát azon házzal, mely nevemről neveztetik, amelyben ti bíztok és azon hellyel, amelyet adtam nektek és őseiteknek, amint tettem Sílóval.
Zato æu uèiniti tomu domu, koji se zove mojim imenom, u koji se vi uzdate, i ovomu mjestu, koje dadoh vama i ocima vašim, kao što sam uèinio Silomu.
15 És elvetlek benneteket színem elől, amint elvetettem mind a testvéreiteket, Efraim egész magzatját.
I odbaciæu vas od lica svojega, kao što sam odbacio svu braæu vašu, sve sjeme Jefremovo.
16 Te pedig ne imádkozzál a népért, ne emelj értük könyörgést és imát és ne kérlelj engem, mert nem hallgatok rád.
Ti se dakle ne moli za taj narod, i ne podiži vike ni molbe za njih, i ne govori mi za njih; jer te neæu uslišiti.
17 Nem látod-e, hogy mit tesznek ők Jehúda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
Zar ne vidiš šta èine po gradovima Judinijem i po ulicama Jerusalimskim?
18 A gyermekek fát szednek és az apák meggyújtják a tüzet és az asszonyok tésztát gyúrnak, hogy kalácsot süssenek az ég királynőjének és öntőáldozatokat öntsenek más isteneknek azért, hogy bosszantsanak engem.
Sinovi kupe drva, a ocevi lože oganj, i žene mijese tijesto, da peku kolaèe carici nebeskoj, i da ljevaju naljeve drugim bogovima, da bi mene dražili.
19 Vajon engem bosszantanak-e, úgymond az Örökkévaló, nemde önmagukat arcuk szégyene végett.
Mene li draže? govori Gospod; eda li ne sebe, na sramotu licu svojemu?
20 Azért így szól az Úr, az Örökkévaló: Íme haragom és hevem kiömlik e helyre, az emberre és az állatra, a mező fájára és a föld gyümölcsére; égni fog és ki nem alszik.
Zato ovako govori Gospod Gospod: gle, gnjev moj i jarost moja izliæe se na ovo mjesto, na ljude i na stoku i na drveta poljska i na rod zemaljski, i raspaliæe se, i neæe se ugasiti.
21 Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: Égőáldozataitokat tegyétek hozzá vágóáldozataitokhoz és egyetek húst.
Ovako veli Gospod nad vojskama Bog Izrailjev: žrtve svoje paljenice sastavite sa prinosima svojim, i jedite meso.
22 Mert nem beszéltem őseitekkel és nem parancsoltam nekik, a midőn kivezettem őket Egyiptom országából, égőáldozat és vágóáldozat dolgában;
Jer ne govorih ocima vašim, niti im zapovjedih, kad ih izvedoh iz zemlje Misirske, za žrtve paljenice ni za prinose.
23 hanem ezt a dolgot parancsoltam nekik, mondván: hallgassatok szavamra, és leszek nektek Istenül s ti lesztek nekem népül és járjatok mind az úton, melyet majd parancsolok nektek, azért hogy jó dolgotok legyen.
Nego im ovo zapovjedih govoreæi: slušajte glas moj i biæu vam Bog i vi æete mi biti narod, i idite svijem putovima koje vam zapovjedih, da bi vam dobro bilo.
24 De nem hallgattak rá és nem hajlították fülüket, sőt jártak tanácsok szerint, gonosz szívük makacssága szerint; és jutottak hátra és nem előre.
Ali ne poslušaše, niti uha svojega prignuše, nego idoše po savjetima i mislima zloga srca svojega, i otidoše natrag a ne naprijed.
25 Azon naptól fogva, hogy kivonultak őseitek Egyiptom országából, mind e mai napig küldtem hozzátok mind az én szolgáimat, a prófétákat naponta reggelenként küldve.
Otkad iziðoše oci vaši iz zemlje Misiriske do danas, slah k vama sve sluge svoje proroke svaki dan zarana i bez prestanka.
26 De nem hallgattak rá és nem hajlították fülüket és megkeményítették nyakukat, gonoszabbul cselekedtek őseiknél.
Ali ne poslušaše me, niti uha svojega prignuše, nego bijahu tvrdovrati i èiniše gore nego oci njihovi.
27 Elmondod nekik mind e szavakat, de nem hallgatnak rád, hívod őket, de nem felelnek neked.
Govoriæeš im sve ove rijeèi, ali te neæe poslušati; i zvaæeš ih, ali ti se neæe odazvati.
28 Szólj tehát hozzájuk: Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Örökkévalónak, Istenének szavára, mely nem fogadott el oktatást; elveszett a hűség, kiirtatott szájukból.
Zato im reci: ovo je narod koji ne sluša glasa Gospoda Boga svojega, niti prima nauke; propade vjera i nesta je iz usta njihovijeh.
29 Nyírd le hajzatodat és vesd el, és kezdj a hegycsúcsokon gyászdalt, mert megvetette az Örökkévaló és otthagyta haragjának népét.
Ostrizi kosu svoju i baci je, i zaridaj iza glasa na visokim mjestima, jer odbaci Gospod i ostavi rod, na koji se razgnjevi.
30 Mert cselekedték Jehúda fiai azt, ami rossz a szemeimben, úgymond az Örökkévaló, elhelyezték undokságaikat azon házban, mely nevemről neveztetik, hogy megtisztátalanítsák.
Jer sinovi Judini uèiniše što je zlo preda mnom, govori Gospod, metnuše gadove svoje u dom koji se zove mojim imenom, da bi ga oskvrnili.
31 És építették a Tófet magaslatait, mely Ben-Hinnóm völgyében van, hogy fiaikat és leányaikat elégessék tűzben, amit nem parancsoltam és ami nem jutott eszembe.
I sagradiše visine Tofetu, koji je u dolini sina Enomova, da sažižu sinove svoje i kæeri svoje ognjem, što nijesam zapovjedio niti mi je došlo na um.
32 Azért íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, nem mondják többé: Tófet és Ben-Hinnóm völgye, hanem: öldöklés völgye, és temetni fognak a Tófetben hely híján.
Zato evo, idu dani, veli Gospod, kad se više neæe zvati Tofet ni dolina sina Enomova, nego dolina krvna, i pogrebavaæe se u Tofetu, jer neæe biti mjesta.
33 És tesz a nép hullája eledelül az ég madarának és a föld vadjának és nincs aki elriasztja.
I mrtva æe tjelesa naroda ovoga biti hrana pticama nebeskim i zvijerju zemaljskom, i neæe biti nikoga da ih plaši.
34 És megszüntetem Jehúda városaiból és Jeruzsálem utcáiból a vígság hangját és az öröm hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, mert rommá lesz az ország.
I uèiniæu, te æe iz gradova Judinijeh i s ulica Jerusalimskih nestati glasa radosna i glasa vesela, glasa ženikova i glasa nevjestina; jer æe zemlja opustjeti.
