Ézsaiás 66

1 Így szól az Örökkévaló: Az ég az én trónom és a föld lábaim zsámolya; melyik az a ház, melyet építetek nekem, és melyik a hely az én nyugalmamra?

Ovako veli Gospod: nebo je prijesto moj i zemlja podnožje nogama mojim: gdje je dom koji biste mi sazidali, i gdje je mjesto za moje poèivanje?

2 Hiszen mindezeket kezem alkotta, és lettek mindezek, úgymond az Örökkévaló; de erre tekintek: szegényre és levert lelkűre és aki igémre remeg.

Jer je sve to ruka moja stvorila, to je postalo sve, veli Gospod; ali na koga æu pogledati? na nevoljnoga i na onoga ko je skrušena duha i ko drkæe od moje rijeèi.

3 Ki ökröt vág, embert öl; ki bárányt áldoz, ebnek szegi nyakát; ki lisztáldozatot hoz, sertésvért hint; ki tömjént illatoztat, bálványt áld. Ők is választották a maguk útjait és undokságaikat kedvelte lelkük:

Ko kolje vola, to je kao da ubije èovjeka; ko kolje ovcu, to je kao da zakolje psa; ko prinosi dar, to je kao da prinese krv svinjeæu; ko kadi kadom, to je kao da blagoslovi idola. To oni izabraše na putovima svojim, i duši se njihovoj mile gadovi njihovi.

4 én is választom megcsúfolásukat és rettegésüket rájuk hozom, mivelhogy hívtam és senki sem felelt, beszéltem és nem hallották; cselekedték azt a mi rossz a szemeimben és amit nem kedveltem, azt választották.

Izabraæu i ja prema nevaljalstvu njihovu, i pustiæu na njih èega se boje; jer zvah a niko se ne odazva, govorih a oni ne slušaše, nego èiniše što je zlo preda mnom i izabraše što meni nije po volji.

5 Halljátok az Örökkévaló igéjét, ti kik remegtek az igéjére! Azt mondták testvéreitek, akik benneteket gyűlölnek, eltaszítanak az én nevemért: dicsőüljön az. Örökkévaló, hogy láthassuk örömötöket – de ők meg fognak szégyenülni.

Slušajte rijeè Gospodnju, koji drkæete od njegove rijeèi: braæa vaša, koja mrze na vas i izgone vas imena mojega radi, govore: neka se pokaže slava Gospodnja. I pokazaæe se na vašu radost, a oni æe se posramiti.

6 Zajongás hangja a városból, hang a templomból, az Örökkévaló hangja, ki megfizeti tettüket ellenségeinek.

Vika ide iz grada, glas iz crkve, glas Gospodnji koji plaæa neprijateljima svojim.

7 Mielőtt vajúdnék, szült, mielőtt jönne a fájdalma, fiúgyermeket hozott világra.

Ona se porodi prije nego osjeti bolove, prije nego joj doðoše muke, rodi djetiæa.

8 Ki hallott ilyet, ki látott ilyesmiket? vajon világra jön-e ország egy napon, avagy születik-e nemzet egyszerre, hogy vajúdott és meg is szülte Czión a gyermekeit?

Ko je igda èuo to? ko je vidio tako što? Može li zemlja roditi u jedan dan? može li se narod roditi ujedanput? a Sion rodi sinove svoje èim osjeti bolove.

9 Vajon méhszájig juttassak-e és ne engedjek szülni, mondja az Örökkévaló, avagy én, aki szülni engedek, elzárjam-e, mondta Istened.

Eda li ja, koji otvoram matericu, ne mogu roditi? veli Gospod; eda li æu ja, koji dajem da se raða, biti bez poroda? veli Bog tvoj.

10 Örüljetek Jeruzsálemmel és vigadjatok rajta, mind akik szeretitek; örvendjetek vele örvendezéssel mind, akik gyászoltok miatta;

Radujte se s Jerusalimom i veselite se u njemu svi koji ga ljubite; radujte se s njim svi koji ga žaliste.

11 azért hogy szopjatok és jóllakjatok vigaszainak emlőjéből, azért hogy szívjatok és gyönyörködjetek dicsőségének teljéből.

Jer æete sati sise od utjehe njegove, i nasitiæete se, saæete i naslaðivaæete se u svjetlosti slave njegove.

12 Mert így szól az Örökkévaló: Íme felé fordítom folyóként a békét, és áradozó patakként a nemzetek gazdagságát, hogy szívjátok; karon fogtok vitetni és térden dédelgettetni.

Jer ovako veli Gospod: gle, ja æu kao rijeku dovesti k njemu mir i slavu naroda kao potok bujan, pa æete sati; biæete nošeni na rukama i milovani na koljenima.

13 Mint férfi, kit anyja vigasztal, úgy vigasztallak én benneteket, és Jeruzsálemben fogtok vigasztaltatni.

Kao kad koga mati njegova tješi tako æu ja vas tješiti, i utješiæete se u Jerusalimu.

14 Látni fogjátok és örvend a szívetek, és csontjaitok mint a fű virulnak; és megismertetik az Örökkévaló keze az ő szolgáinál, de haraggal illeti ellenségeit.

Vidjeæete i obradovaæe se srce vaše i kosti æe se vaše pomladiti kao trava, i znaæe se ruka Gospodnja na slugama njegovijem i gnjev na neprijateljima njegovijem.

15 Mert íme az Örökkévaló tűzben jő, és mint a szélvész a szekerei, hogy végrehajtsa hévvel haragját és dorgálását tűzlángokkal.

Jer, gle, Gospod æe doæi s ognjem, i kola æe mu biti kao vihor, da izlije gnjev svoj u jarosti i prijetnju u plamenu ognjenom.

16 Mert tűzzel száll ítéletre az Örökkévaló, és kardjával minden halandóval: és sokan lesznek az Örökkévaló megöltjei.

Jer æe Gospod suditi ognjem i maèem svojim svakom tijelu, i mnogo æe biti pobijenijeh od Gospoda.

17 Akik szentelkednek és tisztálkodnak a kertek számára, egyvalaki mögött a középen, kik a sertés húsát eszik, meg az undok állatot és az egeret, egyetemben pusztulnak el, úgymond az Örökkévaló.

Koji se osveštavaju i koji se oèišæaju u vrtovima jedan za drugim javno, koji jedu meso svinjeæe i stvari gadne i miše, svi æe izginuti, veli Gospod.

18 Én pedig ismerem műveiket és gondolataikat; eljön az idő, hogy összegyűjtöm mind a nemzeteket és nyelveket, hogy jöjjenek és lássák dicsőségemet.

A ja znam djela njihova i misli njihove, i doæi æe vrijeme, te æu sabrati sve narode i jezike, i doæi æe i vidjeæe slavu moju.

19 Jelt teszek köztük és elküldök közülük menekülteket a nemzetekhez: Társishoz, Púlhoz és Lúdhoz, az íjászokhoz, Túbálhoz és Jávánhoz, a távoli szigetekre; melyek nem hallották híremet és nem látták dicsőségemet, hogy hírdessék dicsőségemet a nemzetek közt.

I postaviæu znak na njih, i poslaæu izmeðu njih koji se spasu k narodima u Tarsis, u Ful i u Lud, koji natežu luk, u Tuval i u Javan i na daljna ostrva, koja ne èuše glasa o meni niti vidješe slave moje, i javljaæe slavu moju po narodima.

20 És majd hozzák mind a testvéreiteket mind a nemzetekből ajándékul az Örökkévalónak, lovakon, szekereken, födött hintókon, öszvéreken és dromedárokon az én szent hegyemre, Jeruzsálembe, mondja az Örökkévaló; amint hozzák Izrael fiai az ajándékot tiszta edényben az Örökkévaló házába.

I svu æe braæu vašu iz svijeh naroda dovesti Gospodu na dar na konjima i na kolima i na nosilima i na mazgama i na kamilama ka svetoj gori mojoj u Jerusalim, veli Gospod, kao što prinose sinovi Izrailjevi dar u èistu sudu u dom Gospodnji.

21 És közülük is veszek papokat, levitákat, mondja az Örökkévaló.

I izmeðu njih æu uzeti sveštenike i Levite, veli Gospod.

22 Mert valamint az új ég és az új föld, melyeket alkotok, megállnak előttem, úgymond az Örökkévaló, úgy fog megállni magzatotok és nevetek.

Jer kao što æe nova nebesa i nova zemlja, što æu ja naèiniti, stajati preda mnom, veli Gospod, tako æe stajati sjeme vaše i ime vaše.

23 És lesz újholdról újholdra, és szombatról szombatra el fog jönni minden halandó, hogy leboruljon előttem, mondja az Örökkévaló.

I od mladine do mladine, i od subote do subote dolaziæe svako tijelo da se pokloni preda mnom, veli Gospod.

24 És kimennek és nézik azon emberek hulláit, kik elpártoltak tőlem; mert férgük ki nem hal és tüzük el nem alszik és undorodássá lesznek minden halandónak.

I izlaziæe i gledaæe mrtva tjelesa onijeh ljudi koji se odmetnuše od mene; jer crv njihov neæe umrijeti i oganj njihov neæe se ugasiti, i biæe gad svakom tijelu.