Ézsaiás 60

1 Fel, világosodjál meg, mert eljött a te világosságod és az Örökkévaló dicsősége feltündöklött fölötted.

Ustani, svijetli se, jer doðe svjetlost tvoja, i slava Gospodnja obasja te.

2 Mert íme sötétség borítja a földet és sűrű köd a népeket, de te fölötted feltündöklött az Örökkévaló és dicsősége megláttatik fölötted.

Jer, gle, mrak æe pokriti zemlju i tama narode; a tebe æe obasjati Gospod i slava njegova pokazaæe se nad tobom.

3 És nemzetek járnak majd világosságodnál és királyok tündöklésed fényénél.

I narodi æe doæi k vidjelu tvojemu i ka svjetlosti koja æe te obasjati.

4 Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd: mindannyian összegyűltek, hozzád jöttek; fiaid távolról jönnek és leányaid karon vitetnek.

Podigni oèi svoje unaokolo, i vidi: svi se skupljaju i idu k tebi, sinovi æe tvoji iz daleka doæi i kæeri tvoje nosiæe se u naruèju.

5 Azután látni fogod és földerülsz, remeg és tágul szíved, mert feléd fordíttatik a tenger gazdagsága, a nemzetek vagyona hozzád jön.

Tada æeš vidjeti, i obradovaæeš se, i srce æe ti se udiviti i raširiti, jer æe se k tebi okrenuti mnoštvo morsko i sila naroda doæi æe k tebi.

6 Tevék csapata borít el téged, Midján és Éfa tevecsikói, mindannyian Sábából jönnek, aranyat és tömjént visznek és az Örökkévaló dicséreteit adják hírül.

Mnoštvo kamila prekriliæe te, dromedari iz Madijama i Efe; svi iz Save doæi æe, zlato i kad donijeæe, i slavu Gospodnju javljaæe.

7 Mind a Kédár juhai hozzád sereglenek össze, Nebájót kosai szolgálnak téged; feljutnak kedvességül oltáromra, és dicsőséges házamat megdicsőítem.

Sva stada Kidarska skupiæe se k tebi, ovnovi Navajotski biæe ti na potrebu; prineseni na oltaru mom biæe ugodni, i dom slave svoje proslaviæu.

8 Kik ezek, kik mint a felhők repülnek és mint a galambok dúcaikhoz?

Ko su ono što lete kao oblaci i kao golubovi na prozore svoje?

9 Mert engem remélnek a szigetek és Tarsis hajói legelőbb, hogy a távolról elhozzák fiaidat, ezüstjük és aranyuk velük van, az Örökkévaló a te Istened nevének és Izrael szentjének, mert megdicsőített téged.

Ostrva æe me èekati i prve laðe Tarsiske, da dovezu sinove tvoje iz daleka, i s njima srebro njihovo i zlato njihovo, imenu Gospoda Boga tvojega i sveca Izrailjeva, jer te proslavi.

10 És fölépítik majd idegenek falaidat, és királyaik szolgálnak téged, mert haragomban vertelek, és kegyelmemben irgalmazok neked.

I tuðini æe sazidati zidove tvoje, i carevi njihovi služiæe ti; jer u gnjevu svom udarih te, a po milosti svojoj pomilovaæu te.

11 És nyitva állnak kapuid mindig, nappal és éjjel nem záratnak be, hogy bevigyék hozzád a nemzetek vagyonát és vezetve az ő királyaikat.

I tvoja æe vrata biti svagda otvorena, neæe se zatvoriti ni danju ni noæu, da ti se dovede sila naroda, i carevi njihovi da se dovedu.

12 Mert az a nemzet és az a királyság, melyek nem szolgálnak téged, elvesznek, és a népek pusztulva pusztulnak el.

Jer narod i carstvo, koje ti ne bi služilo, poginuæe, taki æe se narodi sasvijem zatrti.

13 A Libanon dísze hozzád jön, ciprus, jegenye és fenyő egyetemben, hogy megdicsőítsem szentélyem helyét, hogy lábaim helyét megdíszítsem.

Slava Livanska tebi æe doæi, jela, brijest i šimšir, da ukrase mjesto svetinje moje da bih proslavio mjesto nogu svojih.

14 És mennek hozzád meggörnyedten sanyargatóid fiai, és leborulnak lábaid talpához mind a te káromlóid és így neveznek téged: Örökkévaló városa, Izrael szentjének Ciónja.

I sinovi onijeh koji su te muèili doæi æe k tebi klanjajuæi se, i svi koji te preziraše padaæe k stopalima nogu tvojih, i zvaæe te gradom Gospodnjim, Sionom sveca Izrailjeva.

15 Ahelyett, hogy elhagyott és gyűlölt voltál és senki nem járt feléd, örök büszkeséggé teszlek, nemzedék meg nemzedék vígságává.

Što si bio ostavljen i mrzak tako da niko nije prolazio kroza te, mjesto toga æu ti uèiniti vjeènu slavu, i veselje od koljena do koljena.

16 Szopni fogod nemzetek tejét és királyok emlőjét fogod szopni; és megtudod, hogy én az Örökkévaló vagyok segítőd és megváltód, Jákob hatalmasa.

Jer æeš mlijeko naroda sati, i sise carske dojiæeš, i poznaæeš da sam ja Gospod spasitelj tvoj i izbavitelj tvoj, silni Jakovljev.

17 A réz helyett aranyat hozok, a vas helyett ezüstöt hozok, a fa helyett rezet és a kő helyett vasat; és hatóságoddá a békét teszem, felügyelőiddé az igazságot.

Mjesto mjedi donijeæu zlata, i mjesto gvožða donijeæu srebra, i mjedi mjesto drva, i gvožða mjesto kamenja, i postaviæu ti za upravitelje mir i za nastojnike pravdu.

18 Nem hallatik többé erőszak országodban, pusztulás és romlás határaidban, és nevezed a segítséget falaidnak és kapuidnak a dicsőséget!

Neæe se više èuti nasilje u tvojoj zemlji ni pustošenje i potiranje na meðama tvojim; nego æeš zvati zidove svoje spasenjem i vrata svoja hvalom.

19 Nem lesz többé neked a nap világosságul nappal, és fényül a hold nem világít neked; hanem lesz neked az Örökkévaló örök világosságul és Istened dicsőségedül.

Neæe ti više biti sunce vidjelo danju, niti æe ti sjajni mjesec svijetliti; nego æe ti Gospod biti vidjelo vjeèno i Bog tvoj biæe ti slava.

20 Nem áldozik le többé napod és holdod nem tűnik le; mert az Örökkévaló lesz neked örök világosságul és betelnek gyászod napjai.

Neæe više zalaziti sunce tvoje, niti æe mjesec tvoj pomrèati; jer æe ti Gospod biti vidjelo vjeèno, i dani žalosti tvoje svršiæe se.

21 Néped pedig – valamennyien igazak, örökre fogják bírni az országot, ültetvényeim csemetéje, kezeim műve a magam megdicsőítésére.

I tvoj æe narod biti sav pravedan, naslijediæe zemlju navijek; mladica koju sam posadio, djelo ruku mojih biæe na moju slavu.

22 A kicsiny ezerré lesz és a csekély hatalmas nemzetté; én az Örökkévaló a maga idejében megsiettetem.

Od maloga æe postati tisuæa i od nejakoga silan narod; ja Gospod brzo æu uèiniti to kad bude vrijeme.