Ézsaiás 27
1 Ama napon megbünteti az Örökkévaló az ő kemény és nagy és erős kardjával a leviatánt, a futó kígyót és a leviátánt, a tekerődző kígyót és megöli a szörnyeteget, mely a tengerben van.
An jenem Tage wird Jehovah mit Seinem harten und großen und gewaltigen Schwert heimsuchen den Leviathan, die längliche Schlange, und Leviathan, die gewundene Schlange, und erwürgen die Walfische im Meer.
2 Azon napon énekeljetek bortermő szőlőről.
An jedem Tage singet vom Weinberg des Weines.
3 Én az Örökkévaló óvom őt, minden pillanatban öntözöm; hogy ne bántsák, éjjel és nappal óvom őt.
Ihn bewahre Ich, Jehovah, und tränke ihn alle Augenblicke, daß keiner ihn heimsuche, Nacht und Tag bewahre Ich ihn.
4 Haragom nincs nekem; ki ad elém tövist és tüskét – harcban hadd lépek beléje, felgyújtom egyetemben.
Grimm ist nicht bei Mir. Wer gibt Mir Dornstrauch, Dorngestrüpp in den Streit? Ich greife sie an und entzünde sie insgesamt.
5 Avagy megragadja oltalmamat, szerez békét velem; békét szerez velem.
Oder wenn er erfaßt Meine Stärke, und Frieden mit Mir macht, so mag er Frieden mit Mir machen.
6 A jövendőben meggyökerezik Jákob kivirul és virágzik Izrael, és megtelik a világ színe gyümölccsel.
Die Kommenden läßt Jakob Wurzeln schlagen und Israel wird blühen und sprossen, und die Angesichte der Welt werden voll vom Ertrag.
7 Vajon a megverőjének verésével verte-e őt meg, vagy az ő megöltjeinek ölésével öletett-e meg?
Schlug Er es denn, wie er seinen Schläger schlug? Ward er erwürgt, wie seine Erwürgten er erwürgte?
8 Mértékletesen elküldésével ítélted őt – elmozdította ádáz szelével a keleti szélnék napján.
Nach dem Maße, durch Fortsendung haderst du mit Ihm. Er besann Sich über Seinen harten Wind am Tage des Ostwindes.
9 Ezért ezzel nyer engesztelést Jákob bűne és ez vétke eltávolításának egész gyümölcse midőn mind az oltár köveit olyanokká teszi, mint az összezúzott mészkövek, nem állnak fenn az asérák és naposzlopok.
Darum ist dadurch Jakobs Missetat gesühnt, und dies ist alle Frucht: Wegnahme seiner Sünde, daß er alle Steine des Altares macht wie zerstreute Kalksteine. Nimmer erstehen werden die Ascheren und die Sonnensäulen.
10 Mert az erős város magános, néptelen és elhagyatott hajlék mint a puszta; ott legel a borjú és ott heverész és emészti gallyait.
Denn die befestigte Stadt ist einsam, der Wohnort verstoßen und verlassen wie die Wüste; das Kalb weidet dort und lagert dort, und frißt ab das Geäste.
11 Midőn elszáradnak ágai, letöretnek, asszonyok jönnek és eltüzelik; mert nem értelmes nép az, azért nem irgalmaz neki teremtője és alkotója nem kegyelmez neki.
Ist ihre Ernte vertrocknet, so kommen Weiber, brechen sie ab es anzuzünden; denn kein einsichtsvolles Volk ist es, darum erbarmt Sich nicht, Der es gemacht, und Der es bildete, wird ihm nicht gnädig.
12 És lesz ama napon, cséplést tart az Örökkévaló a folyam folyásától fogva Egyiptom patakjáig; ti pedig egyenként össze fogtok szedetni, Izrael fiai.
Und geschehen wird an jenem Tage, daß Jehovah die Ähren abschlägt vom Flusse bis zum Bache Ägyptens, und ihr zusammengelesen werdet, der eine zum anderen, ihr Söhne Israels.
13 És lesz ama napon, megfúvatik a nagy harsona és jönnek, akik bujdostak Assúr országában és akik elszéledtek Egyiptom országában, és leborulnak az Örökkévaló előtt a Szent hegyen Jeruzsálemben.
Und an jenem Tag geschieht, daß man in die große Posaune stößt, und daß die Verlorenen im Lande Aschur und die Verstoßenen im Lande Ägypten kommen und werden anbeten, Jehovah, auf dem Berge Seiner Heiligkeit in Jerusalem.
