Ézsaiás 21
1 Beszéd a tenger pusztájáról. Mint viharok a délvidéken, akképp vonul, pusztából jő, félelmetes földről.
Onus deserti maris. Sicut turbines ab Aphrico veniunt, de deserto venit, de terra horribili.
2 Kemény látomást jelentettek nekem: a hűtlenkedő hűtlenkedik, a pusztító pusztít; gyere föl Élám, ostromolj Média, minden sóhajtását megszűntettem!
Visio dura nunciata est mihi: qui incredulus est, infideliter agit: et qui depopulator est, vastat. Ascende Ælam, obside Mede: omnem gemitum eius cessare feci.
3 Azért telvék ágyékaim reszketése kínok fogtak el, mint a szülőnő kínjai, elszédültem, úgyhogy nem hallok, megrémültem, úgy hogy nem látok.
Propterea repleti sunt lumbi mei dolore, angustia possedit me sicut angustia parturientis: corrui cum audirem, conturbatus sum cum viderem.
4 Támolygott a szívem, borzadály ijesztett engem; kéjem estéjét remegéssé tette számomra.
Emarcuit cor meum, tenebræ stupefecerunt me: Babylon dilecta mea posita est mihi in miraculum.
5 Rendezik az asztalt, terítik a terítőt, esznek-isznak – fel vezérek, kenjetek pajzsot!
Pone mensam, contemplare in specula comedentes et bibentes: surgite principes, arripite clypeum.
6 Mert így szólt hozzám az Úr: Menj, állíts föl őrt, amit látni fog, jelentse.
Hæc enim dixit mihi Dominus: Vade, et pone speculatorem: et quodcumque viderit, annunciet.
7 ha lát nyargaló csapatot, egy pár lovast, szamáron nyargalókat, tevén nyargalókat, akkor figyeljen figyelemmel, nagy figyelemmel.
Et vidit currum duorum equitum, ascensorem asini, et ascensorem cameli: et contemplatus est diligenter multo intuitu.
8 És kiáltott mint oroszlán: Őrhelyen, Uram, állok én mindig nappal, és őrizetemen ott állok mind az éjszakákban.
Et clamavit leo: Super speculam Domini ego sum, stans iugiter per diem: et super custodiam meam ego sum, stans totis noctibus.
9 És íme itt jön egy nyargaló embercsapat, egy pár lovas. Ekkor megszólalt és mondta: Elesett, elesett Bábel és isteneinek mind a képeit földre zúzta!
Ecce iste venit ascensor vir bigæ equitum, et respondit, et dixit: Cecidit, cecidit Babylon, et omnia sculptilia deorum eius contrita sunt in terram.
10 Oh, te megcsépeltem, szérűmnek fia, amit hallottam az Örökkévalótól a seregek urától, Izrael Istenétől, jelentettem nektek.
Tritura mea, et filii areæ meæ, quæ audivi a Domino exercituum Deo Israel, annunciavi vobis.
11 Beszéd Dúmáról. Hozzám szólnak Széirből: őr, mennyire van az éjszaka, őr, mennyire van az éjszaka?
Onus Duma ad me clamat ex Seir: Custos quid de nocte? custos quid de nocte?
12 Mondta az őr: Eljött a reggel meg az éjjel is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, újból jöjjetek el.
Dixit custos: Venit mane et nox: si quæritis, quærite: convertimini, venite.
13 Beszéd Arábiáról. Az erdőben, Arábiában háltok, dedániak karavánjai.
Onus in Arabia. In saltu ad vesperam dormietis, in semitis Dedanim.
14 A szomjúhozó elé hoznak vizet; Téma országának lakói kenyerével mentek elé a bujdosónak.
Occurrentes sitienti ferte aquam, qui habitatis terram Austri, cum panibus occurrite fugienti.
15 Mert a kardok elől bujdostak el, a kirántott kard elől és a feszített íj elől, a háborúnak súlya elől.
A facie enim gladiorum fugerunt, a facie gladii imminentis, a facie arcus extenti, a facie gravis prælii:
16 Mert így szólt hozzám az Úr: Egy év múlva, a napszámos évei szerint, elenyészik Kédár egész dicsősége:
quoniam hæc dicit Dominus ad me: Adhuc in uno anno, quasi in anno mercenarii, et auferetur omnis gloria Cedar.
17 Kédár vitéz fiai ifjainak megmaradt száma pedig csekély lesz, mert az Örökkévaló, Izrael Istene szólt.
Et reliquiæ numeri sagittariorum fortium de filiis Cedar imminuentur: Dominus enim Deus Israel locutus est.
