1 Mózes 21
1 Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt.
I Gospod pohodi Saru, kao što bješe rekao, i uèini Gospod Sari kao što bješe kazao.
2 Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten.
Jer zatrudnje i rodi Sara Avramu sina u starosti njegovoj u isto vrijeme kad kaza Gospod.
3 És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak.
I Avram nadjede ime sinu koji mu se rodi, kojega mu rodi Sara, Isak.
4 És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.
I obreza Avram sina svojega Isaka kad bi od osam dana, kao što mu zapovjedi Bog.
5 Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia.
A Avramu bješe sto godina kad mu se rodi sin Isak.
6 És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam.
A Sara reèe: Bog mi uèini smijeh; ko god èuje, smijaæe mi se.
7 És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.
I reèe: ko bi rekao Avramu da æe Sara dojiti djecu? ipak mu rodih sina u starosti njegovoj.
8 És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák.
A kad dijete doraste da se odbije od sise, uèini Avram veliku gozbu onaj dan kad odbiše Isaka od sise.
9 És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit az szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik.
I Sara vidje sina Agare Misirke, koja ga rodi Avramu, gdje se potsmijeva;
10 És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal.
Pa reèe Avramu: otjeraj ovu robinju sa sinom njezinijem, jer sin ove robinje neæe biti našljednik s mojim sinom, s Isakom.
11 De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt.
A to Avramu bi vrlo krivo radi sina njegova.
12 És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod.
Ali Bog reèe Avramu: nemoj da ti je krivo radi djeteta i radi robinje tvoje. Što ti je god kazala Sara, poslušaj; jer æe ti se u Isaku sjeme prozvati.
13 De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő.
Ali æu i od sina robinjina uèiniti narod, jer je tvoje sjeme.
14 És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában.
I Avram ustav ujutru rano, uze hljeba i mješinu vode, i dade Agari metnuvši joj na leða, i dijete, i otpusti je. A ona otišavši lutaše po pustinji Virsavskoj.
15 Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá.
A kad nesta vode u mješini, ona baci dijete pod jedno drvo,
16 Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt.
Pa otide koliko se može strijelom dobaciti, i sjede prema njemu; jer govoraše: da ne gledam kako æe umrijeti dijete. I sjedeæi prema njemu stade iza glasa plakati.
17 És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van.
A Bog èu glas djetinji, i anðeo Božji viknu s neba Agaru, i reèe joj: što ti je, Agaro? ne boj se, jer Bog èu glas djetinji odande gdje je.
18 Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt.
Ustani, digni dijete i uzmi ga u naruèje; jer æu od njega uèiniti velik narod.
19 És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.
I Bog joj otvori oèi, te ugleda studenac; i otišavši napuni mješinu vode, i napoji dijete.
20 És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett.
I Bog bijaše s djetetom, te odraste, i življaše u pustinji, i posta strijelac.
21 És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából.
A življaše u pustinji Faranu. I mati ga oženi iz zemlje Misirske.
22 És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel;
U to vrijeme reèe Avimeleh i Fihol vojvoda njegov Avramu govoreæi: Bog je s tobom u svemu što radiš.
23 azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál.
Zakuni mi se sada Bogom da neæeš prevariti mene ni sina mojega ni unuka mojega, nego da æeš dobro onako kako sam ja tebi èinio i ti èiniti meni i zemlji u kojoj si došljak.
24 És mondta Ábrahám: Én esküszöm!
A Avram reèe: hoæu se zakleti.
25 És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái.
Ali Avram prekori Avimeleha za studenac, koji uzeše na silu sluge Avimelehove.
26 És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma.
A Avimeleh reèe: ne znam ko je to uèinio; niti mi ti kaza, niti èuh do danas.
27 És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget.
Tada Avram uze ovaca i goveda, i dade Avimelehu, i uhvatiše vjeru meðu sobom.
28 És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt.
I Avram odluèi sedam jaganjaca iz stada.
29 És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál?
A Avimeleh reèe Avramu: šta æe ono sedam jaganjaca što si odluèio?
30 Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat
A on odgovori: da primiš iz moje ruke ono sedam jaganjaca, da mi bude svjedoèanstvo da sam ja iskopao ovaj studenac.
31 Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten.
Otuda se prozva ono mjesto Vir-Saveja, jer se ondje zakleše obojica.
32 És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére.
Tako uhvatiše vjeru na Virsaveji. Tada se diže Avimeleh i Fihol vojvoda njegov, i vratiše se u zemlju Filistejsku.
33 És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent.
A Avram posadi lug na Virsaveji, i ondje prizva ime Gospoda Boga vjeènoga.
34 És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.
I Avram življaše kao došljak u zemlji Filistejskoj mnogo vremena.
