1 Mózes 16

1 Szóráj pedig, Ávrom felesége, nem szült neki; de volt neki egy egyiptomi szolgálója és neve Hágár.

Igitur Sarai, uxor Abram, non genuerat liberos: sed habens ancillam Ægyptiam nomine Agar,

2 És mondta Szóráj Ávromnak: Íme, elzárt engem az Örökkévaló, hogy ne szüljek; menj be szolgálómhoz, talán felépülök általa. És Ávrom hallgatott Szórá szavára.

dixit marito suo: Ecce, conclusit me Dominus, ne parerem: ingredere ad ancillam meam, si forte saltem ex illa suscipiam filios. Cumque ille acquiesceret deprecanti,

3 És vette Szóráj, Ávrom felesége, az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját, a tíz év végével, amióta Ávrom Kánaánban lakott és adta őt az ő férjének Ávromnak feleségül.

tulit Agar Ægyptiam ancillam suam post annos decem quam habitare cœperant in terra Chanaan: et dedit eam viro suo uxorem.

4 Az bement Hágárhoz, ez pedig fogant; de midőn látta, hogy fogant, csekély lett úrnője az ő szemében.

Qui ingressus est ad eam. At illa concepisse se videns, despexit dominam suam.

5 És szólt Szóráj Ávromhoz: A rajtam elkövetett sérelem rád száll. Én adtam szolgálómat öledbe, és midőn látta, hogy ő fogant, akkor csekély lettem az ő szemeiben. Ítéljen az Örökkévaló, köztem és közötted.

Dixitque Sarai ad Abram: Inique agis contra me: ego dedi ancillam meam in sinum tuum, quæ videns quod conceperit, despectui me habet. iudicet Dominus inter me, et te.

6 És mondta Ávrom Szórájnak: Íme, szolgálód kezedben van; tégy vele, amint jónak tetszik szemeidben. És Szóráj sanyargatta, úgy, hogy megszökött előle.

Cui respondens Abram: Ecce, ait, ancilla tua in manu tua est, utere ea ut libet. Affligente igitur eam Sarai, fugam iniit.

7 És találta őt az Örökkévaló angyala a vízforrásnál a pusztában, a forrásnál, a Súr felé vezető úton,

Cumque invenisset eam angelus Domini iuxta fontem aquæ in solitudine, qui est in via Sur in deserto,

8 és mondta: Hágár, Szóráj szolgálója, honnan jössz és hova mész? És ő felelt: Szóráj, úrnőm elől szököm.

dixit ad illam: Agar ancilla Sarai, unde venis? et quo vadis? quæ respondit: A facie Sarai dominæ meæ ego fugio.

9 És mondta neki az Örökkévaló angyala: Térj vissza úrnődhöz és alázkodj meg keze alatt.

Dixitque ei angelus Domini: Revertere ad dominam tuam, et humiliare sub manu illius.

10 És mondta neki az Örökkévaló angyala: Megsokasítom a te magzatodat, hogy nem lesz megszámlálható sokasága miatt.

Et rursum: Multiplicans, inquit, multiplicabo semen tuum, et non numerabitur præ multitudine.

11 És mondta neki az Örökkévaló angyala: Íme, te fogantál és fiat fogsz szülni, nevezd őt Ismáelnek: mert hallgatott az Örökkévaló a te nyomorúságodra.

Ac deinceps: Ecce, ait, concepisti, et paries filium: vocabisque nomen eius Ismael, eo quod audierit Dominus afflictionem tuam.

12 Ő pedig vad lesz az emberek között, keze mindenen és mindenkinek keze rajta és minden testvérének színe előtt fog lakni.

Hic erit ferus homo: manus eius contra omnes, et manus omnium contra eum: et e regione universorum fratrum suorum figet tabernacula.

13 És hívta az Örökkévaló nevét, aki beszélt vele: Te, a látomás Istene! mert azt mondta: Láttam-e itt valamit a látomás után?

Vocavit autem nomen Domini qui loquebatur ad eam: Tu Deus qui vidisti me. Dixit enim: Profecto hic vidi posteriora videntis me.

14 Azért nevezte el a kutat: az élő látomás kútja; íme, az Kódés és Bered között van.

Propterea appellavit puteum illum, Puteum viventis et videntis me. Ipse est inter Cades et Barad.

15 És szült Hágár Ávromnak fiat és Ávrom elnevezte az ő fiát, akit Hágár szült, Ismáelnek.

Peperitque Agar Abræ filium: qui vocavit nomen eius Ismael.

16 Ávrom pedig nyolcvanhat éves volt, midőn Hágár szülte Ismáelt Ávromnak.

Octoginta et sex annorum erat Abram quando peperit ei Agar Ismaelem.