Ezékiel 22

1 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

2 És te ember fia, ítélni akarod-e, ítélni akarod-e a vérontás városát? Tudasd hát vele mind az utálatosságait.

3 És mondjad: Így szól az Úr, az Örökkévaló. Város, mely vért ont a maga közepén, hogy eljöjjön ideje, és bálványokat készített a területén, hogy megtisztátalanuljon.

4 Véred által, amelyet ontottál, bűnbe estél és bálványaid által, melyeket készítettél, megtisztátalanultál; így közel hoztad napjaidat és eljutottál éveidhez; azért tettelek gyalázattá a nemzeteknek és csúfolássá mind az országoknak.

5 A közel levők és a tőled távol levők csúfot űznek majd veled, tisztátalan nevű te, nagy zűrzavarú!

6 Íme, Izrael fejedelmei, ki-ki karja szerint voltak te benned, hogy vért ontsanak;

7 atyát és anyát gyaláztak benned, a jövevénnyel erőszakosan bántak közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned;

8 szentségeimet megvetetted, szombatjaimat megszentségtelenítetted;

9 rágalmazó emberek voltak benned, hogy vért ontsanak; a hegyeken ettek benned, fajtalanságot követtek el közepetted;

10 az atyának szemérmét fölfedték benned, a tisztulásban levő tisztátalan nőt meggyalázták benned;

11 ki-ki felebarátjának nejével utálatosságot cselekedett, ki-ki menyét megfertőztette fajtalansággal és ki-ki nővérét, atyjának leányát meggyalázta benned;

12 megvesztegetést fogadtak el benned, hogy vért ontsanak, kamatot és többletet vettél és nyerészkedtél felebarátaidon fosztogatással, rólam pedig elfelejtkeztél, úgymond az Úr, az Örökkévaló.

13 Íme hát összecsapom tenyeremet a te nyerészkedésed miatt, melyet elkövettél, és vérontásod miatt, mely közepetted volt.

14 Állhatatos lesz-e szíved, avagy erősek lesznek-e kezeid azon napokon, midőn elbánok veled? Én az Örökkévaló beszéltem és megteszem.

15 Elszélesztelek téged a nemzetek közé és elszórlak az országokban, és végkép elveszem tőled tisztátalanságodat;

16 és megszentségtelenítve leszel önmagad által a nemzetek szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló.

17 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

18 Ember fia, lett nekem Irrael háza salakká, mindnyájan réz és ón és vas és ólom a kohó közepette, ezüstsalakká lettek.

19 Azért így szól az Úr, az Örökkévaló: mivel mindnyájatok salakká lettetek, azért íme én összegyűjtelek benneteket Jeruzsálem közepébe;

20 amint összegyűjtenek ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kohó közepébe, hogy tüzet szítsanak rá, hogy megolvasszák, úgy foglak összegyűjteni haragomban és hevemben; beteszlek és megolvasztlak benneteket.

21 Egybehozlak benneteket, és szítom rátok indulatom tüzét, hogy megolvadjatok közepette.

22 Valamint megolvad az ezüst a kohóban, úgy fogtok ti megolvasztatni benne; és megtudjátok, hogy én, az Örökkévaló ontottam rátok hevemet.

23 És lett hozzám az Örökkévalónak igéje, mondván:

24 Ember fia, mondd neki: te meg nem tisztított ország vagy, melynek nem jutott eső a harag napján.

25 Prófétáinak összeesküvése van benne; olyanok, mint ragadmányt ragadozó, ordító oroszlán: lelkeket faltak, gazdagságot és drágaságot vesznek maguknak, özvegyeit szaporították közepette.

26 Papjai erőszakoskodtak tanomon és megszentségtelenítették szentségeimet, szent és nem-szent között nem tettek különbséget, a tiszta és tisztátalan közti különbséget nem ismertették meg; szombatjaimtól elrejtették szemeiket, úgy, hogy megszentségteleníttettem közöttük.

27 Nagyjai őbenne olyanok, mint a ragadmányt ragadozó farkasok, vért ontanak, lelkeket semmisítenek meg, azért, hogy nyerészkedést űzzenek.

28 Prófétái pedig mázzal vakoltak nekik, hamisat látva és hazugságot jósolva nekik, azt mondva: így szól az Úr, az Örökkévaló, holott az Örökkévaló nem beszélt.

29 Az ország népe fosztogatást művelt és rablást követett el, szegényt és szűkölködőt zaklattak s a jövevényt fosztogatták, jog ellenére.

30 És kerestem közülük valakit, aki falat vonna és a résben állna előttem az országért, hogy el ne pusztítsam, de nem találtam.

31 Kiontottam tehát rájuk haragomat, indulatom tüzével megsemmisítettem őket, útjukat fejükre hárítottam, úgymond az Úr, az Örökkévaló.