Ezékiel 12

1 Lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

Und es geschah an mich Jehovahs Wort, und Er sprach:

2 Emberfia, az engedetlenség háza közt lakol, akiknek szemeik vannak, hogy lássanak, de nem láttak, füleik vannak, hogy halljanak, de nem hallottak, mert engedetlenség háza ők.

Menschensohn, du sitzest inmitten eines widerspenstigen Hauses; die haben Augen zum Sehen und sehen nicht; Ohren haben sie zum Hören und hören nicht, weil sie ein widerspenstig Haus sind.

3 Te pedig ember fia, készíts magadnak elköltözésre való holmit és költözz el nappal szemeik láttára; és költözz el a helyedről más helyre szemeik láttára, hátha látják, mert engedetlenség háza ők.

Und du, Menschensohn, mache dir Geräte zur Wegführung und wandere aus am Tag vor ihren Augen, und wandere aus vor ihren Augen von deinem Ort an einen anderen Ort. Vielleicht daß sie sehen, daß sie sind ein widerspenstig Haus.

4 És vidd ki nappal holmidat mint elköltözésre való holmit szemeik láttára, te pedig menj ki este szemeik láttára, amint kimennek az elköltözők.

Und bringe heraus deine Geräte, wie Geräte zur Wegführung am Tage vor ihren Augen, und du, ziehe aus am Abend vor ihren Augen, wie die Weggeführten ausziehen;

5 Szemeik láttára törd át magadnak a falat és vidd ki rajta.

Vor ihren Augen bohre dir durch die Wand, und bringe sie da hinaus.

6 Szemeik láttára vállon hordd, éjhomályban vidd ki, arcodat takard be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül tettelek Izrael háza számára.

Vor ihren Augen erhebe sie auf die Schultern und in der Düsternis bringe sie hinaus, bedecke dein Gesicht, daß du das Land nicht sehest; denn Ich gebe dich zum Wahrzeichen dem Hause Israels.

7 És így tettem, amint nekem parancsoltatott: holmimat kivittem, mint elköltözésre való holmit nappal, este pedig kézzel áttörtem magamnak a falat; éjhomályban kivittem, vállon hordtam szemeik láttára.

Und ich tat so, wie mir geboten ward, meine Geräte brachte ich bei Tag als Geräte der Wegführung heraus, und am Abend bohrte ich mir mit der Hand durch die Wand; in der Düsternis brachte ich sie hinaus, erhob sie auf die Schulter vor ihren Augen.

8 És lett hozzám az Örökkévaló igéje reggel, mondván:

Und am Morgen geschah an mich das Wort Jehovahs sprechend:

9 Ember fia, nemde szólt hozzád Izrael háza, az engedetlenség háza, mit cselekszel?

Menschensohn, sprechen nicht zu dir die von dem Hause Israel, dem widerspenstigen Hause: Was tust du?

10 Szólj hozzájuk: Így szól az Úr, az Örökkévaló: a fejedelemnek Jeruzsálemben szól ez a beszéd, meg Izrael egész házának, akiknek ő közepében van.

Sprich zu ihnen: Also spricht der Herr Jehovah: Für den Fürsten ist diese Weissagung in Jerusalem und das ganze Haus Israel, das in seiner Mitte ist.

11 Szólj: én vagyok a ti csodajeletek; amint én tettem, úgy fog tétetni általuk, számkivetésbe, fogságba fognak menni.

Sprich: Ich bin euch ein Wahrzeichen; wie ich getan habe, so wird euch getan, ihr werdet in Verbannung, in Gefangenschaft gehen.

12 És a fejedelem, aki közepükben van, vállán fog hordani éjhomályban és kimenni, a falat törik át, hogy kivigyenek rajta; arcát be fogja takarni, azért hogy szemmel ne lássa ő az országot.

Und den Fürsten, der in ihrer Mitte ist, ihn wird man auf die Schulter erheben in der Düsternis, daß er hinauskomme durch die Wand, die sie durchbohren, um ihn da hinauszubringen. Er wird sein Angesicht bedecken, daß er nicht selbst mit dem Auge das Land sehe.

13 És kiterítem rá hálómat és megfogatik varsámban és elviszem őt Bábelbe, Kaszdím országába, de azt nem fogja látni és ott fog meghalni.

Und Ich will gegen ihn Mein Netz ausbreiten, daß er in Meinem Garn erfaßt werde, und will ihn nach Babel hineinbringen in der Chaldäer Land, und er wird es nicht sehen, und allda soll er sterben.

14 Mindazokat pedig, akik körülötte vannak, az ő segítségét és valamennyi csapatjait szét fogom szórni minden szélnek, és kardot fogok rántani utánuk;

Und alles um ihn her, was ihm beistand, und alle seine Scharen will Ich in allen Winden hin zersprengen, und das Schwert ausziehen hinter ihnen her.

15 hogy megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn elszélesztem őket a nemzetek között és elszórom őket az országokban.

Auf daß sie wissen, daß Ich Jehovah bin, indem Ich unter die Völkerschaften sie zerstreue und sie versprenge in die Länder.

16 De meghagyok közülük csekély számban embereket, a kardtól, az éhségtől és a dögvésztől, azért hogy elbeszéljék mind az ő utálatosságaikat a nemzetek között, ahová eljutnak; és megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló.

Und ihrer will Ich nur wenige Männer vom Schwert, vom Hunger und von der Pest übrigbleiben lassen, daß sie unter den Völkerschaften, dahin sie kommen, alle ihre Greuel erzählen und wissen, daß Ich Jehovah bin.

17 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

Und es geschah Jehovahs Wort an mich, sprechend:

18 Ember fia, kenyeredet remegésben egyed és vizedet reszketésben és aggódásban igyad.

Menschensohn, du sollst dein Brot mit Beben essen und dein Wasser mit Zittern und Sorgen trinken.

19 És szólj az ország népéhez: Így szól az Úr, az Örökkévaló Jeruzsálem lakóiról, Izrael földjén: kenyerüket aggódásban fogják enni és vizüket álmélkodásban fogják inni, azért hogy kipusztuljon országuk a teljéből mind a benne lakóknak erőszaka miatt.

Und zu dem Volk des Landes sollst du sagen: So spricht der Herr Jehovah zu Jerusalems Bewohnern, zum Boden Israels: Ihr Brot sollen sie in Sorge essen und mit Erstaunen ihr Wasser trinken, weil ihr Land verwüstet ist, seiner Fülle bar ob der Gewalttat aller, die in ihm wohnten.

20 És a lakott városok romba dőlnek és a föld pusztasággá lesz, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló.

Und die bewohnten Städte werden verödet, und das Land verwüstet werden, auf daß sie wissen, daß Ich Jehovah bin.

21 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

Und es geschah Jehovahs Wort an mich, sprechend:

22 Ember fia, micsoda nektek ez a közmondás Izrael földjén, hogy mondják: hosszúra nyúlnak a napok és elvész minden látomás?

Menschensohn, was habt ihr für ein Sprichwort auf dem Boden Israels, und ihr sprechet: Die Tage verlängern sich und alles Gesichte ist verloren.

23 Azért szólj hozzájuk: Így szól az Úr, az Örökkévaló: megszüntetem ezt a közmondást és nem fogják azt többé mondogatni Izraelben; hanem beszélj hozzájuk: közelednek a napok és minden látomásnak dolga.

Darum sprich zu ihnen: Also spricht der Herr Jehovah: Ich lasse zu Ende kommen dieses Sprichwort. Und sie sollen nicht mehr das Sprichwort führen in Israel. Sondern rede zu ihnen: Die Tage nahen und jeglichen Gesichtes Wort.

24 Mert nem lesz többé semmi hamis látomás és simaszavú jóslat Izrael házának közepette.

Denn nicht soll fürder irgendein eitel Gesichte, noch schmeichlerische Wahrsagung inmitten des Hauses Israels sein.

25 Mert én az Örökkévaló beszélek, s amely szót szólok, az meg fog történni, nem húzódik többé, mert a ti napjaitokban, engedetlenség háza, szólok szót és megteszem, úgymond az Úr, az Örökkévaló.

Denn Ich bin Jehovah. Was Ich rede, das rede Ich, das Wort wird getan und verzieht sich nicht mehr; denn in euren Tagen, du widerspenstig Haus, rede Ich ein Wort und tue es, spricht der Herr Jehovah.

26 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

Und es geschah Jehovahs Wort an mich, sprechend:

27 Ember fia, íme Izrael háza azt mondja: a látomás, amelyet ő lát, sok napra szól és távoli időkre prófétál ő.

Menschensohn, siehe, das Haus Israels spricht: Das Gesichte, das er erschaut, ist auf viele Tage, und für ferne Zeiten weissagt er.

28 Azért szólj hozzájuk: Így szól az Úr, az Örökkévaló, nem fog többé húzódni semmi igém; amely szót szólok, az meg fog történni, úgymond az Úr, az Örökkévaló.

Darum sprich zu ihnen: Also spricht der Herr Jehovah: Keines Meiner Worte soll fürder mehr verziehen; was Ich geredet, das Wort, wird getan, spricht der Herr Jehovah.