2 Mózes 31

1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

2 Lásd, név szerint szólítottam Becálélt, Uri fiái, Chúr fiát, Júda törzséből;

3 és betöltöttem őt Isten szellemével, bölcsességgel, értelemmel és ismerettel minden munkában,

4 hogy kigondoljon terveket, hogy elkészítse aranyban, ezüstben és rézben,

5 és kőmetszésben foglalásra és fafaragásban, hogy elkészítse mindenféle munkával.

6 És én íme adtam mellé Oholiovot, Áchiszómoch fiát, Dán törzséből és minden bölcsnek a szívébe adtam bölcsességet, hogy elkészítsék mindazt, amit neked parancsoltam.

7 A gyülekezés sátorát és a ládát a bizonyság számára és a födelet, mely rá való és a sátor minden edényét;

8 az asztalt és edényeit, a tiszta arany lámpás és minden edényeit és a füstölőszer oltárát;

9 az égőáldozat oltárát és minden edényeit, a medencét és talapzatát;

10 és a szolgálati ruhákat és a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak ruháit papi szolgálatra;

11 a kenetolajat és a fűszeres füstölőszert a szentségnek, egészen úgy, amint neked parancsoltam, készítsék:

12 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

13 Te pedig szólj Izrael fiaihoz, mondván: Bizony szombataimat őrizzétek meg, mert jel az köztem és köztetek, nemzedékeiteken át, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki megszentellek benneteket.

14 Azért őrizzétek meg a szombatot, mert szent az nektek; aki megszentségteleníti, ölessék meg, mert bárki munkát végez azon, irtassék ki az a személy az ő népe köréből.

15 Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik napon szombati nyugalom legyen, szent az Örökkévalónak; bárki munkát végez a szombat napján, ölessék meg,

16 És őrizzék meg Izrael fiai a szombatot, hogy megtartsák a szombatot nemzedékeiken át, örök szövetségül.

17 Közöttem és Izrael fiai között jel az örökre; mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és pihent.

18 És odaadta Mózesnek, amint végzett azzal, hogy beszéljen vele, a Szináj hegyén, a bizonyság két tábláját, kőtáblákat, írva Isten ujjával.