Prédikátor 6

1 Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, és sokszor nehezedik az emberre:

Est et aliud malum, quod vidi sub sole, et quidem frequens apud homines:

2 Valaki, kinek Isten ád gazdagságot és javakat és dicsőséget, és nincs híjával a maga számára semminek mind abból, a mit kiván, de Isten nem teszi úrává annak, hogy élvezzen belőle, hanem idegen ember fogja élvezni: ez is hiúság és gonosz betegség!

Vir, cui dedit Deus divitias, et substantiam, et honorem, et nihil deest animæ suæ ex omnibus, quæ desiderat: nec tribuit ei potestatem Deus ut comedat ex eo, sed homo extraneus vorabit illud. hoc vanitas, et miseria magna est.

3 Ha százat is nemzene valaki és sok esztendőt élne és legyenek bármily számosak életének évei, de lelke nem lakik jó1 a jóból és még temetése sem volt neki: azt mondom, jobb nálánál az idétlen!

Si genuerit quispiam centum liberos, et vixerit multos annos, et plures dies ætatis habuerit, et anima illius non utatur bonis substantiæ suæ, sepulturaque careat: de hoc ergo pronuncio quod melior illo sit abortivus.

4 Mert hiúsággal jött és sötétségben megy, és sötétségbe boríttatik a neve;

Frustra enim venit, et pergit ad tenebras, et oblivione delebitur nomen eius.

5 a napot sem látta s nem ismerte: nyugalma ennek inkább van, mint amannak.

Non vidit solem, neque cognovit distantiam boni et mali:

6 S habár ezer esztendőt él kétszer, de jót nem lát: nemde egy helyre megy el minden?

etiam si duobus millibus annis vixerit, et non fuerit perfruitus bonis: nonne ad unum locum properant omnia?

7 Az embernek minden fáradsága a szájáért van, de a lélek még sem telik meg.

Omnis labor hominis in ore eius: sed anima eius non implebitur.

8 Mert mi elsőbbsége van a bölcsnek a balga fölött, mi a szegénynek, ki tud járni az élők előtt?

Quid habet amplius sapiens a stulto? et quid pauper nisi ut pergat illuc, ubi est vita?

9 Jobb a szemnek látása, mint a lélek barangolása. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.

Melius est videre quod cupias, quam desiderare quod nescias. sed et hoc vanitas est, et præsumptio spiritus.

10 Minden, a mi van, rég neveztetett annak neve, s tudva van, hogy az ember micsoda, és nem tud pörölni azzal, ki nálánál hatalmasabb.

Qui futurus est, iam vocatum est nomen eius: et scitur quod homo sit, et non possit contra fortiorem se in iudicio contendere.

11 Noha van sok beszéd, mely hiúságot sokasít: mi nyeresége van az embernek?

Verba sunt plurima, multamque in disputando habentia vanitatem.

12 Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hívságos élete napjainak tartamára, melyeket eltölt mint az árnyék? Ugyanis ki mondja meg az embernek, hogy mi lesz ő utána a nap alatt?

Quid necesse est homini maiora se quærere, cum ignoret quid conducat sibi in vita sua numero dierum peregrinationis suæ, et tempore, quod velut umbra præterit? Aut quis ei poterit indicare quod post eum futurum sub sole sit?