Prédikátor 3

1 Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt.

Svemu ima vrijeme, i svakom poslu pod nebom ima vrijeme.

2 Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ültetés kiszakításának.

Ima vrijeme kad se raða, i vrijeme kad se umire; vrijeme kad se sadi, i vrijeme kad se èupa posaðeno;

3 Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a lebontásnak és ideje az építésnek.

Vrijeme kad se ubija, i vrijeme kad se iscjeljuje; vrijeme kad se razvaljuje, i vrijeme kad se gradi.

4 Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásztartásnak és ideje a tánczolásnak.

Vrijeme plaèu i vrijeme smijehu; vrijeme ridanju i vrijeme igranju;

5 Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak.

Vrijeme kad se razmeæe kamenje, i vrijeme kad se skuplja kamenje; vrijeme kad se grli, i vrijeme kad se ostavlja grljenje;

6 Ideje van a keresésnek és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

Vrijeme kad se teèe, i vrijeme kad se gubi; vrijeme kad se èuva, i vrijeme kad se baca;

7 Ideje van a megszaggatásnak és ideje az összevarrásnak; ideje van a hallgatásnak és ideje a beszélésnek.

Vrijeme kad se dere, i vrijeme kad se sašiva; vrijeme kad se muèi, i vrijeme kad se govori;

8 Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a háborúnak és ideje a békének.

Vrijeme kad se ljubi, i vrijeme kad se mrzi; vrijeme ratu i vrijeme miru.

9 Mi nyeresége van a munkálónak abban, a miben fáradozik?

Kaka je korist onome koji radi od onoga oko èega se trudi?

10 Láttam a bajlódást, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.

Vidio sam poslove koje je Bog dao sinovima ljudskim da se muèe oko njih.

11 Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szivükbe, a nélkül bogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig.

Sve je uèinio da je lijepo u svoje vrijeme, i svijet metnuo im je u srce, ali da ne može èovjek dokuèiti djela koja Bog tvori, ni poèetka ni kraja.

12 Megismertem, bogy nincs számára jó, hanemha bogy örüljön és jót tegyen magával életében.

Doznah da nema ništa bolje za njih nego da se vesele i èine dobro za života svoga.

13 Az is, bármely ember, a ki eszik és iszik és jót élvez minden fáradságáért: Isten adománya az.

I kad svaki èovjek jede i pije i uživa dobra od svakoga truda svojega, to je dar Božji.

14 Tudom, hogy mind az, a mit Isten cselekszik, megmarad örökké, ahhoz nem lehet hozzá tenni, sem belőle nem lehet elvenni semmit; Isten pedig úgy cselekedte, hogy féljenek tőle.

Doznah da što god tvori Bog ono traje dovijeka, ne može mu se ništa dodati niti se od toga može što oduzeti; i Bog tvori da bi ga se bojali.

15 A mi lett, már régen van és a mi majd lesz, már régen volt; Isten pedig fölkeresi azt, a mi eltűnt.

Što je bilo to je sada, i što æe biti to je veæ bilo; jer Bog povraæa što je prošlo.

16 És továbbá láttam a nap alatt a jognak helyén ott a gonoszság, és az igazság helyén ott a gonoszság.

Još vidjeh pod suncem gdje je mjesto suda bezbožnost i mjesto pravde bezbožnost.

17 Mondtam én szívemben: az igazat és a gonoszt itéli az Isten; mert ideje van minden dolognak és minden cselekedetért ottan.

I rekoh u srcu svom: Bog æe suditi pravedniku i bezbožniku; jer ima vrijeme svemu i svakom poslu.

18 Mondtam én szívemben: az ember fiai kedvéért van az, hogy megvizsgálja őket az Isten, és hogy lássák, hogy ők magukban olyanok mint a barom.

Rekoh u srcu svom za sinove ljudske da im je Bog pokazao da vide da su kao stoka.

19 Mert eset éri az ember fiait, és eset éri a barmot, és azon egy esetjük van: a milyen ennek a halála, olyan annak a halála, és egy lelkük van mindnek; és az ember elsőbbsége az állat fölött semmi, mert minden hiúság!

Jer što biva sinovima ljudskim to biva i stoci, jednako im biva; kako gine ona tako ginu i oni, i svi imaju isti duh; i èovjek ništa nije bolji od stoke, jer je sve taština.

20 Minden anon egy helyre megy, minden a porból lett és minden visszatér a porhoz.

Sve ide na jedno mjesto; sve je od praha i sve se vraæa u prah.

21 Ki ismeri az ember fiainak lelkét, vajon felszáll-e fölfelé, és a barom lelkét, vajon alászáll-a lefelé a földre?

Ko zna da duh sinova ljudskih ide gore, a duh stoke da ide dolje pod zemlju?

22 És láttam, hogy nincsen jobb, mint hogy örűljön az ember a műveivel, mert az az ő osztályrésze; mert ki hozza őt majd ide, hogy nézze azt, a mi utána leszen?

Zato vidjeh da ništa nema bolje èovjeku nego da se veseli onijem što radi, jer mu je to dio; jer ko æe ga dovesti da vidi što æe biti poslije njega?