Ámos 5

1 Halljátok ezt az igét, melyet hangoztatok gyászdal képen fölöttetek, Izraél háza!

2 Elesett, nem fog többé fölkelni Izraél hajadona: elterült a földjén, nincs ki föltámasztja!

3 Mert, így; szól az Úr az Örökkévaló: A város, mely ezrével vonul ki, hátrahagy százat, és a mely kivonul százával, hátrahagy tizet Izraél háza számára.

4 Mert így szól az Örökkévaló Izraél házának: Keressetek engem, hogy éljetek!

5 S ne keressétek Bét-Élt, és Gilgálba ne jöjjetek, Beérsébába pedig ne vonuljatok; mert Gilgál számkivetésbe fog menni és Bét-Él semmissé lesz.

6 Keressétek az Örökkévalót, hogy éljetek, nehogy lecsapjon mint a tűz József házára és az emészti, és nincs ki oltaná Bét-Élt

7 a kik ürömmé változtatják a jogot s az igazságot földre terítik.

8 A ki a fiastyúknak és Óriónnak teremtője, s a ki reggellé változtatja a homályt, a nappalt éjjellé sötétítette, a ki szólította a tenger vizeit és kiöntötte a föld színére: Örökkévaló az ő neve:

9 aki erőssé teszi a pusztítást a hatalmas fölött, úgy hogy pusztítás jön az erős várra.

10 Gyűlölik a kapuban intőt, és az őszintén beszélőt megutálják.

11 Azért mivel letapossátok a szegényt, és gabona-ajándékot vesztek tőle: faragottkő-házakat építettetek, de nem fogtok bennök lakni, gyönyörű szőlőket ültettetek, de nem fogjátok inni borukat.

12 Mert tudom, sok a bűnötök, és számos a vétketek, az igaznak szorongatói ti, váltságdíj elfogadói, a kik a szűkölködőket elhajlították a kapuban.

13 Azért aki eszes, abban az időben hallgatni fog, mert gonosz idő az.

14 Keressétek a jót, s ne a rosszat, azért hogy éljetek; és legyen úgy az Örökkévaló, a seregek Istene veletek, miként mondtátok.

15 Gyűlöljétek a rosszat és szeressétek a jót, és állítsátok föl a kapuban a jogot: talán megkönyörül az Örökkévaló, a seregek Istene, Józsefnek maradékán.

16 Azért így szól az Örökkévaló, a seregek Istene, az Úr: Mind a téreken gyászolás s mind az utczákon azt mondják jaj, jaj; – gyászra szólítják a földmívest és gyászolásra a siralomhoz értőket;

17 s mind a szőlőkön gyászolás, midőn végigvonulok közepetted, mondja az Örökkévaló.

18 Oh azok, kik óhajtják az Örökkévaló napját: minek is nektek az Örökkévaló napja? Sötétség az és nem világosság!

19 Amint futamodik valaki az oroszlán elől és rátalál a medve, aztán bejön a házba és oda támasztja kezét a falhoz, és megmarja a kígyó!

20 Nemde sötétség az Örökkévaló napja, és nincs világosság, homályos és nincs számára fény!

21 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket; nem tűrhetem gyülekezéseiteket.

22 Mert ha bemutattok nekem égőáldozatokat meg lisztáldozataitokat, nem kedvelem: békeáldozatot hízó barmaitokból nem nézek.

23 Távolíts el tőlem énekeidnek zúgását, s lantjaidnak zenéjét! nem hallhatom!

24 Hadd hömpölyögjön mint a víz a jog s az igazság, mint a tartós patak!

25 Vajon vágóáldozatokat és lisztáldozatot hoztatok-e nekem a pusztában negyven esztendőn át, Izraél háza?

26 Majd viszitek Szikkútot, a ti királytokat, és Kijjúnt, a ti képeteket, istenteknek csillagját, melyeket készítettetek magatoknak.

27 Számkivetlek benneteket Damaszkuson messze túl, mondja az Örökkévaló, a seregek Istene az ő neve!