2 Sámuel 5

1 És eljöttek mind az Izrael törzsei Dávidhoz Chebrónba és szóltak, mondván: Itt vagyunk, csontod és húsod vagyunk;

2 tegnap is, tegnapelőtt is, mikor Sául volt király fölöttünk, te voltál az, aki ki- és bevezette Izraelt – és azt mondta neked az Örökkévaló: te fogod legeltetni népemet, Izraelt és te leszel fejedelmül Izrael fölött.

3 És jöttek mind az Izrael vénei a királyhoz Chebrónba, és kötött velük Dávid király szövetséget Chebrónban az Örökkévaló színe előtt; és fölkenték Dávidot királyul Izrael fölé.

4 Harminc éves volt Dávid, mikor király lett, negyven évig uralkodott;

5 Chebrónban uralkodott Jehúda fölött hét évig és hat hónapig, Jeruzsálemben pedig uralkodott harminchárom évig egész Izrael és Jehúda fölött.

6 És ment a király meg emberei Jeruzsálembe a jebúszi, az ország lakója ellen; ez szólt Dávidhoz, mondván: Nem fogsz te ide bejönni, hanem ha eltávolítod a vakokat és a sántákat – mondván: nem fog ide bejönni Dávid.

7 És bevette Dávid Ción várát; Dávid városa az.

8 És szólt Dávid ama napon: Aki megveri a jebúszit – eljut a vízvezetékhez – meg a sántákat és a vakokat, Dávid lelkének gyűlöltjeit; – ezért mondják: vak és sánta nem megy be a házba.

9 És lakott Dávid a várban és elnevezte azt Dávid városának; és építkezett Dávid köröskörül a Millótól befelé.

10 Egyre nagyobb lett Dávid, és az Örökkévaló, a seregek Istene vele volt.

11 És küldött Chírám, Czór királya, követeket Dávidhoz, meg cédrusfákat, faműveseket és építő kőműveseket, és házat építettek Dávidnak.

12 S megtudta Dávid, hogy megszilárdította őt az Örökkévaló királynak Izrael fölött, és hogy fölemelte uralmát népe, Izrael kedvéért.

13 És még vett Dávid ágyasokat és feleségeket Jeruzsálemből, miután elment Chebrónból: és még születtek Dávidnak fiai és leányai.

14 És ezek a nevei azoknak, kik neki Jeruzsálemben születtek Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon.

15 Jibchár, Elisúá, Néfeg és Jáfía.

16 Elisámá, Eljádá és Elífélet.

17 Midőn hallották a filiszteusok, hogy fölkenték Dávidot királlyá Izrael fölé, fölvonultak mind a filiszteusok, hogy keressék Dávidot; meghallotta Dávid és leszállt a várba.

18 A filiszteusok pedig elérkeztek és elterültek a Refáim völgyében.

19 Ekkor megkérdezte Dávid az Örökkévalót, mondván: Vonuljak-e a filiszteusok ellen, kezembe adod-e őket? – Szólt az Örökkévaló Dávidhoz: Vonulj, mert kezedbe fogom adni a filiszteusokat.

20 Odaérkezett Dávid Báal-Peráczimba és megverte őket ott Dávid és mondta: Szétszakasztotta az Örökkévaló ellenségeimet előttem mint vízszakadás; azért így nevezte el ama helyet Báal-Peráczim.

21 Ott hagyták bálványképeiket; és fölvették azokat Dávid és emberei.

22 Még tovább is feljöttek a filiszteusok és elterültek a Refáim völgyében.

23 Ekkor megkérdezte Dávid az Örökkévalót. Mondta: Ne vonulj föl! Fordulj mögéjük és támadj rájuk a szederfák felől;

24 és lesz, mikor lépés neszét hallod a szederfák csúcsain, akkor mozdulj, mert akkor kivonult az Örökkévaló előtted, hogy megverje a filiszteusok táborát.

25 És cselekedett Dávid akképpen, amint megparancsolta neki az Örökkévaló; s megverte a filiszteusokat Gébától egészen Gézer felé.