1 Királyok 12
1 És elment Rechabeám Sekhémbe, mert Sekhémbe gyűlt egész Izraél, hogy őt királlyá tegyék.
Rehoboam loe Shekem ah caeh; Israel kaminawk boih loe anih to siangpahrang ah sak hanah caeh o.
2 És volt, midőn hallotta Járobeám, Nebát fia – ő még Egyiptomban volt, ahova megszökött Salamon király elől, és maradt Járobeám Egyiptomban,
(To tamthang to Solomon siangpahrang khae hoi kacawn, ) Nabat capa Jeroboam mah a ohhaih ahmuen, Izip prae hoiah thaih naah, Izip prae hoi amlaem let.
3 de küldtek és hivatták őt – oda ment Járobeám meg Izraél egész gyülekezete és beszéltek Rechabeámhoz, mondván:
Israel kaminawk mah Jeroboam to kawk hanah kami to patoeh o; Jeroboam hoi Israel kaminawk loe Rehoboam khaeah nawnto caeh o moe,
4 Atyád keménnyé tette jármunkat, te pedig könnyíts most atyádnak kemény szolgálatán és azon nehéz jármán, melyet reánk vetett, és szolgálunk neked.
nampa mah kaicae hae paroeai hmuen kazih ang phawhsak; nampa khae hoi kazit parai ka phawh o ih hmuen, kaicae nuiah koeng ih hmuen kazit hae nang mah loe anghoepsak kue lai ah, to tiah nahaeloe na tok to kang sak pae o han, tiah a naa o.
5 Erre szólt hozzájuk: Még menjetek három napra, akkor jöjjetek vissza hozzám. És elment a nép.
Rehoboam mah, Amlaem oh loe, ni thumto pacoengah kai khaeah angzo o let ah, tiah a naa. To pongah to ih kaminawk loe amlaem o let.
6 Akkor tanácskozott Rechabeám király az öregekkel, kik atyja Salamon előtt álltak, amíg élt, mondván: Miféle tanácsot adtok, hogy választ adjak e népnek?
Rehoboam siangpahrang mah, ampa Solomon hing naah, a hmaa ah angdoe poekhaih kahoih paekkung, kacoehtanawk khaeah, Hae kaminawk hae kawbangmaw ka pathim han? tiah a dueng.
7 Beszéltek hozzá, mondván: Ha te ma szolgája lész e népnek és szolgálsz nekik azzal, hogy felélsz nekik és beszélsz hozzájuk jó szavakkal, akkor szolgáid lesznek neked minden időben.
Nihcae mah, Nang loe vaihniah hae kaminawk ih tamna ah na oh moe, nihcae koehhaih to na paroi pae, nihcae han kahoih ah lok na pathim nahaeloe, hae kaminawk loe dungzan khoek to na tamna ah om o tih, tiah a naa o.
8 De elhagyta az öregek tanácsát, melyet tanácsoltak neki és tanácskozott az ifjakkal, kik vele nőttek föl s a kik őelőtte álltak.
Toe anih loe kacoehtanawk mah, thuih ih lok to tiah doeh sah ai, angmah hoi nawnto kaqoeng tahang, a hmaa ah toksah kaminawk to dueng lat.
9 És szólt hozzájuk: Mi tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik így szóltak hozzám, mondván: könnyíts a jármon, melyet reánk vetett atyád?
Siangpahrang mah nihcae khaeah, Hae kaminawk mah, kai khaeah, Nampa mah kaicae nuiah phawhsak ih hmuen kazit hae anghoepsak kue lai ah, tiah ang naa o, hae tiah thui kaminawk hae, kawbangmaw ka pathim han, tiah a naa.
10 Beszéltek hozzá az ifjak, kik vele nőttek föl, mondván: Így mondjad e népnek, akik beszéltek hozzád, mondván: atyád nehézzé tette jármunkat, te pedig könnyíts rajtunk, így beszélj hozzájuk: Kis ujjam vastagabb atyám derekánál;
Angmah hoi huihto kaqoeng thendoengnawk mah anih khaeah, Nampa mah kaicae nuiah phawhsak ih hmuen kazit to, nang mah anghoepsak kue lai ah, tiah kathui hae kaminawk khaeah, Ka banpazung loe kampa ih kaeng pongah len kue tih.
11 most tehát, atyám nehéz jármot rakott reátok, én pedig súlyosbítom majd jármotokat; atyám ostorokkal fenyített benneteket, én pedig majd fenyítlek benneteket skorpiókkal!
Kampa mah ang phawh o sak ih kazit hmuen pongah kazit kue hmuen to kang phawh o sak han; kampa mah quiboeng hoiah ang thuihtaek o, kai mah loe sataai hoiah kang thuihtaek o han, tiah pathim ah, tiah a naa o.
12 És odament Járobeám meg az egész nép Rechabeámhoz harmadnapon a szerint, ahogy szólt a király, mondván: jöjjetek vissza hozzám harmadnapon.
Siangpahrang mah ni thumto pacoengah angzoh o let hanah a thuih pae baktih toengah, Ni thumto oh pacoengah loe Jeroboam hoi kaminawk boih to Rehoboam khaeah angzoh o let.
13 Keményen felelt a király a népnek; elhagyta az öregek tanácsát, melyet neki tanácsoltak,
To naah siangpahrang loe kacoehtanawk mah thuih ih loknawk tiah doeh sah pae ai, to ih kaminawk khaeah kanaa parai ah lok to pathim pae;
14 és beszélt hozzájuk az ifjak tanácsa szerint, mondván: Atyám nehézzé tette jármotokat, én pedig majd súlyosbítom jármotokat; atyám ostorokkal fenyített benneteket, én pedig majd fenyítlek benneteket skorpiókkal.
thendoengnawk mah thuih o ih lok baktih toengah, to kaminawk khaeah, Kampa mah ang phawh o sak ih hmuen kazit pong kazit kue ah, kang phawh o sak han; kampa mah quiboeng hoiah ang boh o, toe kai mah loe sataai hoiah kang boh o han, tiah a naa.
15 A király tehát nem hallgatott a népre, mert így volt okozva az Örökkévaló részéről, azért hogy fenntartsa szavát, melyet szólt az Örökkévaló a Sílóbeli Achíja által Járobeámhoz, Nebát fiához.
Tipongah siangpahrang mah prae kaminawk ih lok tahngaih han koeh ai tih nahaeloe, Angraeng mah Shiloh kami Ahijah patohhaih rang hoiah, Nebat capa Jeroboam khaeah Angraeng mah thuih ih lok akoepsak han ih ni hae tiah hmuen hae oh.
16 Midőn látta egész Izraél, hogy nem hallgatott rájuk a király, választ adott a nép a királynak, mondván: Mi részünk van Dávidban? Nincs örökségünk Jisáj fiában! Sátraidhoz, Izraél! Most nézz házad után, Dávid! És elment Izraél a sátraihoz.
Siangpahrang mah nihcae ih lok tahngai pae ai, tiah Israel kaminawk boih mah panoek o naah, siangpahrang khaeah; David khaeah taham timaw ka tawnh o moe, Jesse capa khaeah qawktoep han koi timaw ka tawnh o? Aw Israel kaminawk, nangmacae kahni im ah amlaem oh; Aw David, na im hae nang mah toep lai ah, tiah a naa o. To pongah Israel kaminawk loe angmacae im ah amlaem o.
17 A Jehúda városaiban lakó Izraél fiai – azok fölött király volt Rechabeám.
Toe Judah vangpuinawk thungah kaom Israel kaminawk loe Rehoboam mah ni uk vop.
18 Küldte Rechabeám király Adórámot, aki a robot fölött volt, és meghajigálta őt kővel egész Izraél, úgy hogy meghalt; Rechabeám király pedig erőlködött, hogy kocsira szálljon, hogy megfutamodjék Jeruzsálembe.
Rehoboam siangpahrang mah tamut kokhaih bangah zaehoikung Adoram to patoeh, toe anih to Israel kaminawk boih mah thlung hoiah vah o maat. Rehoboam siangpahrang angmah to loe, angmah ih hrang lakok nuiah karangah angthueng moe, Jerusalem vangpui ah cawnh.
19 Így pártolt el Izraél Dávid házától mind e mai napig.
To pongah Israel kaminawk loe, David imthung takoh nuiah vaihni ni khoek to misa ah oh o.
20 És volt, midőn hallotta egész Izraél, hogy visszatért Járobeám, küldtek és hivatták őt a községhez és királlyá tették őt egész Izraél fölé; nem volt Dávid háza pártján más, mint Jehúda törzse egyedül.
Jeroboam amlaem let boeh, tiah Israel kaminawk boih mah thaih o naah, rangpui amkhuenghaih ahmuen ah anih to kawk o moe, Israel kaminawk boih ukkung siangpahrang ah suek o; Judah acaeng khue ai ah loe, David ih imthung takoh hnukbang kami midoeh om ai.
21 Megérkezett Rechabeám, Jeruzsálembe ment és egybegyűjtötte Jehúda egész házát éa Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcoljanak Izraél házával, hogy visszaszerezzék az uralmat Rechabeámnak, Salamon fiának.
Rehoboam Jerusalem vangpui ah phak naah, Israel kaminawk loe misa to tuk moe, prae to Solomon capa Rehoboam ban thungah phaksak let hanah, Judah imthung takoh kaminawk hoi Benjamin imthung takoh kaminawk boih ahmuen maeto ah amkhuengsak; a qoih ih misatuh thaih kami sang cumvaito pacoeng, sang quitazetto oh o.
22 És lett Isten igéje Semájához, az Isten emberéhez, mondván:
Toe Sithaw ih kami Shemaiah khaeah Sithaw ih lok hae tiah angzoh,
23 Szólj Rechabeámhoz, Salamon fiához, Jehúda királyához, meg Jehúda egész házához és Benjaminhoz s a többi néphez, mondván:
Solomon capa, Judah siangpahrang khaeah, Judah hoi Benjamin imthung takohnawk boih, kanghmat kaminawk boih khaeah,
24 így szól az Örökkévaló: ne vonuljatok föl és ne harcoljatok testvéreitekkel, Izraél fiaival, térjetek vissza ki-ki házához, mert én tőlem történt ez a dolog! Midőn hallották az Örökkévaló igéjét, visszatértek s elmentek az Örökkévaló igéje szerint.
Angraeng mah hae tiah thuih; Nam nawkamya Israel kaminawk tuk hanah caeh o tahang hmah; kami boih angmah im ah amlaem o nasoe; kaimah ni hae hmuennawk hae ka sak, tiah thui pae oh, tiah a naa. To pongah nihcae mah Angraeng ih lok to tahngaih o moe, Angraeng mah thuih ih lok baktih toengah, angmacae im ah amlaem o let.
25 Fölépítette Járobeám Sekhémet Efraim hegységében és lakott benne; kiment onnan és fölépítette Penúélt.
To pacoengah Jeroboam mah Ephraim mae nuiah, Shekem vangpui to sak moe, to vangpui thungah oh; to vangpui hoiah caeh moe, Penuel vangpui to a sak.
26 És mondta Járobeám a szívében: Most majd visszatér az uralom Dávid házához:
Jeroboam mah siangpahrang ukhaih prae loe David imthung takoh khaeah paek let tih boeh;
27 ha fölmegy e nép, hogy áldozatokat készítsen az Örökkévaló házában Jeruzsálemben, akkor visszatér e nép szíve urukhoz Rechabeámhoz, Jehúda királyához, megölnek engem és visszatérnek Rechabeámhoz, Jehúda királyához.
hae kaminawk mah angbawnhaih paek hanah, Angraeng ih im ohhaih Jerusalem ah caeh o nahaeloe, hae kaminawk loe angmacae ih angraeng, Judah siangpahrang, Rehoboam khaeah amlaem o let tih; kai hae na hum o ueloe, Rehoboam siangpahrang khaeah amlaem o let tih, tiah palung thungah a poek.
28 Tanácsot tartott tehát a király és készített két arany borjút. Így szólt hozzájuk: Elég volt nektek Jeruzsálembe fölmenni; itt az istened, Izraél, a ki fölhozott téged Egyiptom országából!
To pongah kaminawk khaeah lokdueng pacoengah, Siangpahrang mah sui hoiah maitaw caa krang hnetto a sak; to pacoengah anih mah kaminawk khaeah, Jerusalem vangpui ah na caeh o haih pop parai boeh; Aw Israel kaminawk, Izip prae thung hoiah nangcae zaehoikung sithaw hnik loe, hae ah oh hoi boeh, tiah a naa.
29 És elhelyezte az egyiket Bét-Élben, a másikat pedig Dánba adta.
Maeto loe Bethel ah suek moe, kalah maeto loe Dan ah a suek.
30 És vétekké lett e dolog; és eljárt a nép az egyik elé Dánig.
Hae tiah a sak ih hmuen loe zae haih ah oh; kaminawk loe to ah kaom sithaw to bok hanah, Dan karoek to caeh o.
31 És készítette a magaslatok házát és papokká tett a nép minden részéből olyanokat, kik nem voltak Lévi fiai közül.
Jeroboam loe hmuensang ah bokhaih imnawk to sak moe, Levi acaeng na ai, kahnaem koek kami rumram to qaima ah a suek.
32 Erre tartott Járobeám ünnepet a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, azon ünnep szerint, mely Jehúdában volt, és fölment az oltárra; így tett Bét-Élben, áldozván a borjuknak, melyeket készített; ki is rendelte Bét-Élben a magaslatok papjait, kiket azokká tett.
Judah prae ah sak o ih poih baktih toengah, khrah tazetto haih ni hatlaipangato naah, hmaicam pongah angbawnhaih to a sak. Bethel ah doeh to tiah sak ih maitaw caa krang khaeah angbawnhaih to a sak; hmuensang ah toksak hanah tokpaek ih qaimanawk to, Bethel ah a suek.
33 Fölment az oltárra, melyet Bét-Élben készített, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, melyet a maga szívéből koholt. Ünnepet tartott Izraél fiai számára és fölment az oltárra, hogy füstölögtessen;
A poekhaih baktiah a qoih ih khrah tazetto haih ni hatlaipangato naah, Bethel ah a sak ih hmaicam pongah, angbawnhaih to sak; to tiah Israelnawk hanah poih to a sak pae pacoengah, hmaicam nuiah angbawnhaih to sak moe, hmuihoih doeh a thlaek.
