< Κατα Ματθαιον 15 >

1 Τότε προσέρχονται τῷ Ἰησοῦ ἀπὸ Ἱεροσολύμων Φαρισαῖοι καὶ γραμματεῖς λέγοντες,
Pea toki haʻu ʻae kau tangata tohi mo e Fālesi ʻo Selūsalema, kia Sisu, ʻonau pehē,
2 Διὰ τί οἱ μαθηταί σου παραβαίνουσιν τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων; οὐ γὰρ νίπτονται τὰς χεῖρας [αὐτῶν, ] ὅταν ἄρτον ἐσθίωσιν.
“Ko e hā ʻoku liʻaki ai ʻe hoʻo kau ākonga ʻae talatupuʻa ʻae kau mātuʻa? He ʻoku ʻikai te nau fanofano honau nima ʻoka nau ka kai mā.”
3 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Διὰ τί καὶ ὑμεῖς παραβαίνετε τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ διὰ τὴν παράδοσιν ὑμῶν;
Ka naʻe lea ia, ʻo pehēange kiate kinautolu, “Ko e hā ʻoku mou liʻaki ai foki ʻae fekau ʻae ʻOtua ʻi hoʻomou talatupuʻa?
4 ὁ γὰρ θεὸς εἶπεν Τίμα τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα· καὶ Ὁ κακολογῶν πα τέρα ἢ μητέρα θανάτῳ τελευτάτω·
He kuo fekau ʻe he ʻOtua, ʻo pehē, ‘Fakaʻapaʻapa ki hoʻo tamai mo [hoʻo ]faʻē:’ pea, ‘Ko ia ʻe kapeʻi [ʻene ]tamai pe ko [ʻene ]faʻē, tuku ke mate tāmateʻi ia.’
5 ὑμεῖς δὲ λέγετε, Ὃς ἂν εἴπῃ τῷ πατρὶ ἢ τῇ μητρί, Δῶρον, ὃ ἐὰν ἐξ ἐμοῦ ὠφεληθῇς,
Ka ʻoku pehē ʻekimoutolu, ‘Ko ia ʻe pehē ki heʻene tamai pe ko ʻene faʻē, “Kuo fakatapui ʻaia kotoa pē ʻoku ou faʻa ʻaonga ai kiate koe,”
6 οὐ μὴ τιμήσει τὸν πατέρα αὐτοῦ ἢ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ ἠκυρώσατε τὸν λόγον τοῦ θεοῦ διὰ τὴν παράδοσιν ὑμῶν.
pea ʻoku ʻikai toe fakaʻapaʻapa ia ki heʻene tamai pe ko ʻene faʻē, [ʻe ʻataʻatā ia].’ Ko ia ʻoku mou fakataʻeʻaongaʻi ʻae fekau ʻae ʻOtua ʻaki hoʻomou talatupuʻa.
7 ὑποκριταί, καλῶς ἐπροφήτευσεν περὶ ὑμῶν Ἡσαΐας λέγων,
‌ʻAe kau mālualoi! Neʻineʻi lea ʻa ʻIsaia kiate kimoutolu, ʻo pehē,
8 Ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσίν με τιμᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ᾽ ἐμοῦ·
‘ʻOku ʻunuʻunu mai ʻae kakai ni kiate au ʻaki honau ngutu, ʻo fakaʻapaʻapa kiate au ʻaki honau loungutu; ka ʻoku mamaʻo honau loto ʻiate au.
9 μάτην δὲ σέβονταί με διδάσκοντες διδασκαλίας, ἐντάλματα ἀνθρώπων.
Ka ʻoku taʻeʻaonga ʻenau hū kiate au, ʻo akonaki ʻaki ʻae ngaahi fekau ʻae tangata pe.’”
10 Καὶ προσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον εἶπεν αὐτοῖς, Ἀκούετε καὶ συνίετε·
Pea ui ia ki he kakai, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Fanongo, pea tokanga:
11 οὐ τὸ εἰσερχόμενον εἰς τὸ στόμα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον, ἀλλὰ τὸ ἐκπορευόμενον ἐκ τοῦ στόματος, τοῦτο κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον.
‌ʻOku ʻikai fakaʻuli ki he tangata ʻaia ʻoku ʻalu ki he ngutu; ka ko ia ʻoku haʻu mei he ngutu, ʻoku ne fakaʻuliʻi ʻae tangata.”
12 Τότε προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ λέγουσιν αὐτῷ, Οἶδας ὅτι οἱ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες τὸν λόγον ἐσκανδαλίσθησαν;
Pea toki haʻu ai ʻene kau ākonga, ʻonau pehē kiate ia, “ʻOku ke ʻilo naʻe tūkia ʻae kau Fālesi, ʻi heʻenau fanongo ki he lea ko ia?”
13 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Πᾶσα φυτεία ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ πατήρ μου ὁ οὐράνιος, ἐκριζωθήσεται.
Ka naʻe lea ia, ʻo pehēange, “Ko e ʻakau kotoa pē naʻe ʻikai tō ʻe heʻeku Tamai ʻoku ʻi he langi, ʻe taʻaki fuʻu hake ia.
14 ἄφετε αὐτούς· τυφλοί εἰσιν ὁδηγοὶ τυφλῶν· τυφλὸς δὲ τυφλὸν ἐὰν ὁδηγῇ, ἀμφότεροι εἰς βόθυνον πεσοῦνται.
Tuku ai pe ʻakinautolu: ko e kau takimuʻa kui ʻoe kui ʻakinautolu. Pea kapau ʻoku tataki ʻae kui ʻe he kui, ʻe tō fakatouʻosi pe ki he luo.”
15 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ, Φράσον ἡμῖν τὴν πα ραβολήν.
Pea lea ʻa Pita, ʻo pehēange kiate ia, “Fakamatala kiate kimautolu ʻae fakatātā ni.”
16 ὁ δὲ εἶπεν, Ἀκμὴν καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε;
Pea pehēange ʻe Sisu, “ʻOku mou kei taʻeʻilo foki?
17 οὐ νοεῖτε ὅτι πᾶν τὸ εἰσπορευόμενον εἰς τὸ στόμα εἰς τὴν κοιλίαν χωρεῖ, καὶ εἰς ἀφεδρῶνα ἐκβάλλεται;
‌ʻOku teʻeki ai te mou ʻilo, ko e meʻa kotoa pē ʻoku ʻalu ʻi he ngutu, ʻoku ʻalu ia ki he kete, pea toki ʻalu hifo kituʻa?
18 τὰ δὲ ἐκπορευόμενα ἐκ τοῦ στόματος ἐκ τῆς καρδίας ἐξέρχεται, κἀκεῖνα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον.
Ka ko e ngaahi meʻa ko ia ʻoku ʻalu atu ʻi he ngutu, ʻoku haʻu mei he loto: pea ko ia ia ʻoku fakaʻuliʻi ʻae tangata.
19 ἐκ γὰρ τῆς καρδίας ἐξέρχονται διαλογισμοὶ πονηροί, φόνοι μοιχεῖαι πορνεῖαι κλοπαὶ ψευδομαρτυρίαι βλασφημίαι.
He ʻoku haʻu mei he loto ʻae mahalo kovi, mo e fakapō, mo e tono fefine, mo e feʻauaki, mo e kaihaʻa, mo e fakamoʻoni loi, mo e lea kovi:
20 ταῦτά ἐστιν τὰ κοινοῦντα τὸν ἄνθρωπον· τὸ δὲ ἀνίπτοις χερσὶν φαγεῖν οὐ κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον.
Ko eni ʻae ngaahi meʻa ʻoku fakaʻuliʻi ʻae tangata: ka ko e kai taʻefanofano nima, ʻoku ʻikai fakaʻuliʻi ia ʻae tangata.”
21 Καὶ ἐξελθὼν ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς ἀνεχώρησεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος.
Pea toki ʻalu mei ai ʻa Sisu, ki he ngaahi potu ʻo Taia mo Saitone.
22 καὶ ἰδοὺ γυνὴ Χαναναία ἀπὸ τῶν ὁρίων ἐκείνων ἐξελθοῦσα ἔκραζεν λέγουσα, Ἐλέησόν με, κύριε υἱὸς Δαυείδ. ἡ θυγάτηρ μου κακῶς δαιμονίζεται.
Pea vakai, naʻe haʻu ʻae fefine Kēnani mei he potu ko ia, ʻo tangi kiate ia, ʻo pehē, “ʻAloʻofa mai kiate au, ʻe ʻEiki, ko e foha ʻo Tevita; ko ʻeku taʻahine ʻoku mamahi lahi ʻi he tēvolo.”
23 ὁ δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον. καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἠρώτουν αὐτὸν λέγοντες, Ἀπόλυσον αὐτήν, ὅτι κράζει ὄπισθεν ἡμῶν.
Ka naʻe ʻikai siʻi te ne lea kiate ia. Pea haʻu ʻene kau ākonga, ʻo kole kiate ia, ʻo pehē, “Fekau ia ke ʻalu; he ʻoku ne tangi toupili mai kiate kitautolu.”
24 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ.
Ka naʻe lea ia, ʻo pehēange, “ʻOku ʻikai fekau au ka ki he fanga sipi he ʻoe fale ʻo ʻIsileli.”
25 ἡ δὲ ἐλθοῦσα προσεκύνει αὐτῷ λέγουσα, Κύριε, βοήθει μοι.
Pea toki haʻu ia, ʻo hū kiate ia, ʻo pehē, “ʻEiki, tokoniʻi au.”
26 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐκ ἔστιν καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις.
Ka naʻe lea ia, ʻo pehēange, “ʻOku ʻikai lelei ke toʻo ʻae mā ʻae fānau, pea lī ki he fanga kulī.”
27 ἡ δὲ εἶπεν, Ναὶ κύριε· καὶ γὰρ τὰ κυνάρια ἐσθίει ἀπὸ τῶν ψιχίων τῶν πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τῶν κυρίων αὐτῶν.
Pea pehē ʻe ia, “Ko e moʻoni, ʻEiki: ka ʻoku kai ʻe he fanga kulī ʻae momoʻi [meʻakai ]ʻoku ngangana mei he keinangaʻanga ʻa honau ʻeiki.”
28 τότε ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῇ, Ὦ γύναι, μεγάλη σου ἡ πίστις· γενηθήτω σοι ὡς θέλεις. καὶ ἰάθη ἡ θυγάτηρ αὐτῆς ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης.
Pea toki lea ʻa Sisu, ʻo pehēange kiate ia, “ʻE fefine, ʻoku lahi hoʻo tui: ke hoko kiate koe ʻo hangē ko ho loto.” Pea moʻui ʻene taʻahine ʻi he feituʻulaʻā ko ia.
29 Καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς ἦλθεν παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας· καὶ ἀναβὰς εἰς τὸ ὄρος ἐκάθητο ἐκεῖ.
Pea ʻalu mei ai ʻa Sisu, pea haʻu ia, ʻo ofi ki he tahi ʻo Kaleli; pea ʻalu hake ia ki he moʻunga, ʻo nofo ai.
30 καὶ προσῆλθον αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ ἔχοντες μεθ᾽ ἑαυτῶν χωλοὺς τυφλοὺς κωφοὺς κυλλοὺς καὶ ἑτέρους πολλούς, καὶ ἔῤῥιψαν αὐτοὺς παρὰ τοὺς πόδας αὐτοῦ· καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς·
Pea haʻu ʻae kakai tokolahi kiate ia, pea nau ʻomi ʻae pipiki, mo e kui, mo e noa, mo e lavea, mo e tokolahi kehe, ʻo tuku ʻakinautolu ki he vaʻe ʻo Sisu; pea fakamoʻui ʻe ia ʻakinautolu:
31 ὥστε τοὺς ὄχλους θαυμάσαι, βλέποντας κωφοὺς λαλοῦντας, κυλλοὺς ὑγιεῖς, καὶ χωλοὺς περιπατοῦντας, καὶ τυφλοὺς βλέποντας· καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν Ἰσραήλ.
Ko ia naʻe ofo lahi ai ʻae kakai, ʻi heʻenau mamata kuo fakalea ʻae noa, pea fakahaohaoa ʻae lavea, pea fakaʻeveʻeva ʻae pipiki, pea fakaʻā ʻae kui: pea nau fakamālō ki he ʻOtua ʻo ʻIsileli.
32 Ὁ δὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ εἶπεν, Σπλαγχνίζομαι ἐπὶ τὸν ὄχλον, ὅτι ἤδη ἡμέραι τρεῖς προσμένουσίν μοι, καὶ οὐκ ἔχουσιν τί φάγωσιν· καὶ ἀπολῦσαι αὐτοὺς νήστεις οὐ θέλω, μή ποτε ἐκλυθῶσιν ἐν τῇ ὁδῷ.
Pea ui ʻa Sisu ke ʻalu ange ʻene kau ākonga kiate ia, ʻo ne pehē, “ʻOku ou ʻofa mamahi ki he kakai, koeʻuhi ʻoku ʻaho tolu ʻenau ʻiate au, pea ʻoku ʻikai haʻanau meʻa ke kai: pea ʻe ʻikai te u faʻa fekau ke nau ʻalu ʻaukai pe, telia naʻa nau pongia ʻi he hala.”
33 καὶ λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ [αὐτοῦ, ] Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσοῦτοι ὥστε χορτάσαι ὄχλον τοσοῦτον;
Pea lea ʻene kau ākonga kiate ia, “Te tau maʻu mei fē ʻi he toafa ni ʻae mā lahi, ke fakamākona ʻaki ʻae fuʻu kakai pehē ni?”
34 καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πόσους ἄρτους ἔχετε; οἱ δὲ εἶπον, Ἑπτά, καὶ ὀλίγα ἰχθύδια.
Pea pehēange ʻe Sisu kiate kinautolu, “ʻOku fiha hoʻomou foʻi mā?” Pea nau pehē, “ʻOku fitu, mo e fanga kihiʻi ika.”
35 καὶ παραγγείλας τῷ ὄχλῳ ἀναπεσεῖν ἐπὶ τὴν γῆν,
Pea fekau ʻe ia ki he kakai ke nofo ki he kelekele.
36 ἔλαβεν τοὺς ἑπτὰ ἄρτους καὶ τοὺς ἰχθύας, καὶ εὐχαριστήσας ἔκλασεν καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς [αὐτοῦ, ] οἱ δὲ μαθηταὶ τοῖς ὄχλοις.
Pea toʻo ʻe ia ʻae foʻi mā ʻe fitu mo e ngaahi ika, pea fai ʻae fakafetaʻi, pea tofitofi ia, ʻo ʻoatu ki heʻene kau ākonga, pea [tufaki ]ʻe he kau ākonga ki he kakai.
37 καὶ ἔφαγον πάντες καὶ ἐχορτάσθησαν, καὶ τὸ περισσεῦον τῶν κλασμάτων ἦραν, ἑπτὰ σπυρίδας πλήρεις.
Pea naʻa nau kai kotoa pē, pea mākona ai: pea nau tānaki ʻae toenga kai pea fonu ai ʻae kato ʻe fitu.
38 οἱ δὲ ἐσθίοντες ἦσαν τετρακισχίλιοι ἄνδρες, χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων.
Pea ko kinautolu naʻe kai, ko e tangata ʻe toko fā afe, kaeʻumaʻā ʻae kau fefine mo e tamaiki.
39 Καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἐνέβη εἰς τὸ πλοῖον, καὶ ἦλθεν εἰς τὰ ὅρια Μαγαδάν.
Pea fekau ʻe ia ʻae kakai ke nau ʻalu, pea heka vaka ia ʻo folau ki he potu ʻo Makitala.

< Κατα Ματθαιον 15 >