< Προς Κορινθιους Α΄ 3 >

1 Κἀγώ, ἀδελφοί, οὐκ ἠδυνήθην λαλῆσαι ὑμῖν ὡς πνευματικοῖς ἀλλ’ ὡς σαρκίνοις, ὡς νηπίοις ἐν Χριστῷ.
Pea naʻe ʻikai teu faʻa lea kiate kimoutolu, ʻe kāinga, ʻo hangē ki he fakalaumālie, kae hangē ki he fakakakano, ʻio, ʻo hangē ko e kau valevale ʻia Kalaisi.
2 γάλα ὑμᾶς ἐπότισα οὐ βρῶμα· οὔπω γὰρ ἐδύνασθε. ἀλλ’ οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε·
Naʻaku fafangaʻaki ʻakimoutolu ʻae huʻahuhu, kae ʻikai ʻaki ʻae kakano; he naʻe ʻikai te mou faʻa tali ia, pea kuo hoko eni, ʻoku ʻikai foki te mou faʻa tali ia.
3 ἔτι γὰρ σαρκικοί ἐστε. ὅπου γὰρ ἐν ὑμῖν ζῆλος καὶ ἔρις, οὐχὶ σαρκικοί ἐστε καὶ κατὰ ἄνθρωπον περιπατεῖτε;
He ʻoku mou kei fakakakano: he ʻoku ʻiate kimoutolu ʻae femehekaʻaki, mo e fakakikihi, mo e mavahevahe, ʻikai ʻoku mou fakakakano, pea felakaʻi ʻo fakatatau ki he tangata?
4 ὅταν γὰρ λέγῃ τις, ἐγὼ μέν εἰμι Παύλου, ἕτερος δέ, ἐγὼ Ἀπολλῶ, οὐκ ἄνθρωποί ἐστε;
Koeʻuhi ʻoku lolotonga ʻae pehē ʻe ha tokotaha, “ʻOku ʻo Paula au;” pea pehē ʻe ha tokotaha, “ʻOku ʻo ʻApolosi au;” ʻikai ʻoku mou fakakakano pe?
5 τί οὖν ἐστιν Ἀπολλῶς; τί δέ ἐστιν Παῦλος; διάκονοι δι’ ὧν ἐπιστεύσατε, καὶ ἑκάστῳ ὡς ὁ κύριος ἔδωκεν.
Pea ko hai ai ʻa Paula, pea ko hai ai ʻa ʻApolosi, ka ko e ongo tamaioʻeiki naʻa mou tui ai, ʻio, ʻo taau mo ia naʻe foaki ʻe he ʻEiki ki he tangata taki taha.
6 ἐγὼ ἐφύτευσα, Ἀπολλὼς ἐπότισεν, ἀλλὰ ὁ θεὸς ηὔξανεν·
Naʻaku tō ʻeau, pea fakaviviku ʻe ʻApolosi; ka ko e ʻOtua naʻa ne foaki hono tupu.
7 ὥστε οὔτε ὁ φυτεύων ἐστίν τι οὔτε ὁ ποτίζων, ἀλλ’ ὁ αὐξάνων θεός.
Ko ia ʻoku ʻikai ko ha meʻa ʻaia ʻoku tō, pe ko ia ʻoku fakaviviku; ka ko e ʻOtua ʻoku ne foaki hono tupu.
8 ὁ φυτεύων δὲ καὶ ὁ ποτίζων ἕν εἰσιν, ἕκαστος δὲ τὸν ἴδιον μισθὸν λήμψεται κατὰ τὸν ἴδιον κόπον.
Ko eni, ko ia ʻoku tō mo ia ʻoku fakaviviku ʻoku taha pe: pea ʻe taki taha maʻu ʻene totongi ʻaʻana ʻo fakatatau ki heʻene ngāue.
9 θεοῦ γάρ ἐσμεν συνεργοί· θεοῦ γεώργιον, θεοῦ οἰκοδομή ἐστε.
He ko e kaunga ngāue ʻakimautolu mo e ʻOtua: ko e ngāue ʻae ʻOtua mo e fale ʻoe ʻOtua ʻakimoutolu.
10 Κατὰ τὴν χάριν τοῦ θεοῦ τὴν δοθεῖσάν μοι ὡς σοφὸς ἀρχιτέκτων θεμέλιον ἔθηκα, ἄλλος δὲ ἐποικοδομεῖ. ἕκαστος δὲ βλεπέτω πῶς ἐποικοδομεῖ·
‌ʻO fakatatau mo e ʻofa ʻae ʻOtua kuo foaki kiate au, kuo u ʻai ʻae tuʻunga ʻo ngali mo e tufunga poto, pea ʻoku fokotuʻu ki ai ʻe ha tokotaha. Ka ke taki taha vakai pe ʻoku fēfeeʻi ʻene fokotuʻu ki ai.
11 θεμέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ἰησοῦς Χριστός.
He ʻoku ʻikai ha taha te ne faʻa ʻai ha tuʻunga kehe, ka ko ia pe kuo ʻai, ʻaia ko Sisu Kalaisi.
12 εἰ δέ τις ἐποικοδομεῖ ἐπὶ τὸν θεμέλιον χρυσίον, ἀργύριον, λίθους τιμίους, ξύλα, χόρτον, καλάμην,
Pea kapau ʻoku fokotuʻu ʻe ha taha ki he tuʻunga ni, ha koula, pe siliva, pe ha ngaahi maka koloa, pe ko e ʻakau, pe ko e mohuku, pe ko e tefitoʻi kaho;
13 ἑκάστου τὸ ἔργον φανερὸν γενήσεται, ἡ γὰρ ἡμέρα δηλώσει· ὅτι ἐν πυρὶ ἀποκαλύπτεται, καὶ ἑκάστου τὸ ἔργον ὁποῖόν ἐστιν τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει.
‌ʻE fakahā ʻae ngāue ʻae kakai kotoa pē taki taha: koeʻuhi ʻe fakaʻilo ia ʻi he ʻaho, koeʻuhi ʻe fakahā ia ʻe he afi; pea ʻe ʻahiʻahiʻi ʻe he afi ʻae ngāue ʻae kakai kotoa pē pe ko e hā hono anga.
14 εἴ τινος τὸ ἔργον μενεῖ ὃ ἐποικοδόμησεν, μισθὸν λήμψεται·
Kapau ʻe tuʻumaʻu ʻae ngāue ʻaia kuo fokotuʻu ʻe ha taha, te ne maʻu ʻae totongi.
15 εἴ τινος τὸ ἔργον κατακαήσεται, ζημιωθήσεται, αὐτὸς δὲ σωθήσεται, οὕτως δὲ ὡς διὰ πυρός.
Kapau ʻe vela ʻae ngāue ʻa ha taha, ʻe masiva ai ia: pea ʻe fakamoʻui pe ia; ka ʻe hangē ha hao mei he afi.
16 Οὐκ οἴδατε ὅτι ναὸς θεοῦ ἐστε καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν;
‌ʻIkai ʻoku mou ʻilo ko e fale tapu ʻoe ʻOtua ʻakimoutolu, pea ʻoku nofoʻia ʻakimoutolu ʻe he Laumālie ʻoe ʻOtua?
17 εἴ τις τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ φθείρει, φθερεῖ τοῦτον ὁ θεός· ὁ γὰρ ναὸς τοῦ θεοῦ ἅγιός ἐστιν, οἵτινές ἐστε ὑμεῖς.
Kapau ʻe maumau ʻe ha taha ʻae faletapu ʻoe ʻOtua; ʻe maumau ia e he ʻOtua; he ko e fale tapu ʻoe ʻOtua ʻoku māʻoniʻoni, pea ko e fale tapu ko ia ʻakimoutolu.
18 Μηδεὶς ἑαυτὸν ἐξαπατάτω· εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, μωρὸς γενέσθω, ἵνα γένηται σοφός. (aiōn g165)
‌ʻOua naʻa kākaaʻi ha taha ʻe ia. Kapau ʻoku ai ha taha ʻiate kimoutolu ʻoku ongoongo ko e poto ia ʻi māmani, tuku ke lau ia ko e vale koeʻuhi kae lau ia ko e poto. (aiōn g165)
19 ἡ γὰρ σοφία τοῦ κόσμου τούτου μωρία παρὰ τῷ θεῷ ἐστιν· γέγραπται γάρ, ὁ δρασσόμενος τοὺς σοφοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν·
He ko e poto ʻo māmani, ko e vale ia ki he ʻOtua. He kuo tohi, “ʻOku ne moʻua ʻae poto ʻi heʻenau fie poto.”
20 καὶ πάλιν, κύριος γινώσκει τοὺς διαλογισμοὺς τῶν σοφῶν ὅτι εἰσὶν μάταιοι.
Pea pehē foki, “ʻOku ʻilo ʻe he ʻEiki ʻae ngaahi mahalo ʻoe poto, ko e vaʻinga ia.”
21 ὥστε μηδεὶς καυχάσθω ἐν ἀνθρώποις· πάντα γὰρ ὑμῶν ἐστιν,
Ko ia ke ʻoua naʻa vikiviki ha taha ʻi he tangata. He ʻoku ʻamoutolu ʻae ngaahi meʻa kotoa pē;
22 εἴτε Παῦλος εἴτε Ἀπολλῶς εἴτε Κηφᾶς εἴτε κόσμος εἴτε ζωὴ εἴτε θάνατος εἴτε ἐνεστῶτα εἴτε μέλλοντα, πάντα ὑμῶν,
Pe ko Paula, pe ko ʻApolosi, pe ko Kifasi, pe ko e māmani, pe ko e moʻui, pe ko e mate, pe ko e ngaahi meʻa ʻi heni, pe ko e ngaahi meʻa ʻe haʻu; ʻoku ʻamoutolu kotoa pe;
23 ὑμεῖς δὲ Χριστοῦ, Χριστὸς δὲ θεοῦ.
Pea ʻoku ʻa Kalaisi ʻakimoutolu; pea ʻoku ʻoe ʻOtua ʻa Kalaisi.

< Προς Κορινθιους Α΄ 3 >