< Προς Ρωμαιους 14 >

1 Τὸν δὲ ἀσθενοῦντα τῇ πίστει προσλαμβάνεσθε, μὴ εἰς διακρίσεις διαλογισμῶν.
Tangnah aka vawtthoek te doe uh lamtah poeknah neh boelhkhoehnah te khueh boeh.
2 Ὃς μὲν πιστεύει φαγεῖν πάντα, ὁ δὲ ἀσθενῶν λάχανα ἐσθίει.
Pakhat long ngawn tah boeih caak ham a tangnah. Tedae tattloel long tah toian a caak.
3 Ὁ ἐσθίων τὸν μὴ ἐσθίοντα μὴ ἐξουθενείτω, καὶ ὁ μὴ ἐσθίων τὸν ἐσθίοντα μὴ κρινέτω· ὁ Θεὸς γὰρ αὐτὸν προσελάβετο.
Aka ca loh aka ca pawt te hnaelcoe boeh. Aka ca pawt long khaw aka ca te kamkaih boeh. Anih te khaw Pathen loh a doe coeng.
4 Σὺ τίς εἶ ὁ κρίνων ἀλλότριον οἰκέτην; Τῷ ἰδίῳ κυρίῳ στήκει ἢ πίπτει. Σταθήσεται δέ· δυνατὸς γάρ ἐστιν ὁ Θεὸς στῆσαι αὐτόν.
Nang tah metlam na om aih tih hlanglang kah imkhut te na coel? Anih te a boei hut la pai tih yalh ta. Tedae Boeipa loh anih te a thoh thai dongah pai ngawn ni ta.
5 Ὃς μὲν κρίνει ἡμέραν παρ᾿ ἡμέραν, ὃς δὲ κρίνει πᾶσαν ἡμέραν. Ἕκαστος ἐν τῷ ἰδίῳ νοῒ πληροφορείσθω.
Te dongah pakhat loh khohnin pakhat lakah khohnin pakhat te a poek. Tedae pakhat loh khohnin boeih he tanglue la a poek. Pakhat rhip loh amah lungbuei ah tangnah saeh.
6 Ὁ φρονῶν τὴν ἡμέραν, Κυρίῳ φρονεῖ· καὶ ὁ μὴ φρονῶν τὴν ἡμέραν, Κυρίῳ οὐ φρονεῖ. Ὁ ἐσθίων Κυρίῳ ἐσθίει, εὐχαριστεῖ γὰρ τῷ Θεῷ· καὶ ὁ μὴ ἐσθίων Κυρίῳ οὐκ ἐσθίει, καὶ εὐχαριστεῖ τῷ Θεῷ.
Khohnin aka yaeh loh Boeipa ham a yaeh tih aka ca loh boeipa ham a caak dongah Pathen te a uem. Aka ca pawt long khaw Boeipa ham a caak pawt dongah Pathen te a uem.
7 Οὐδεὶς γὰρ ἡμῶν ἑαυτῷ ζῇ, καὶ οὐδεὶς ἑαυτῷ ἀποθνῄσκει.
Te dongah amah ham aka hing he mamih ah om pawt tih amah ham aka duek khaw om pawh.
8 Ἐάν τε γὰρ ζῶμεν, τῷ Κυρίῳ ζῶμεν· ἐάν τε ἀποθνῄσκωμεν, τῷ Κυρίῳ ἀποθνῄσκομεν· ἐάν τε οὖν ζῶμεν, ἐάν τε ἀποθνῄσκωμεν, τοῦ Κυρίου ἐσμέν.
N'hing uh atah Boeipa ham n'hing uh tih n'duek uh atah Boeipa ham n'duek uh. Te dongah hing akhaw duek akhaw Boeipa kah hut la n'om uh.
9 Εἰς τοῦτο γὰρ Χριστὸς καὶ ἀπέθανε καὶ ἀνέστη καὶ ἀνέζησεν, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ.
Te ham te Khrih duek tih hing coeng. Te daengah ni aka duek neh aka hing kah boei la bok a om eh.
10 Σὺ δὲ τί κρίνεις τὸν ἀδελφόν σου; Ἢ καὶ σὺ τί ἐξουθενεῖς τὸν ἀδελφόν σου; Πάντες γὰρ παραστησόμεθα τῷ βήματι τοῦ Χριστοῦ.
Te koinih nang tah balae tih na manuca te na kamkaih. Nang tah balae tih na manuca te na hnaelcoe. Mamih boeih tah Pathen kah ngolkhoel ah m'pai uh ni.
11 Γέγραπται γάρ, Ζῶ ἐγώ, λέγει Κύριος· ὅτι ἐμοὶ κάμψει πᾶν γόνυ, καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσεται τῷ Θεῷ.
A daek vanbangla Boeipa loh, “Kai tah ka hing. Te dongah Hlang boeih loh kai taengah khuklu cungkueng saeh lamtah olka boeih loh Pathen ming te phong saeh,” a ti.
12 Ἄρα οὖν ἕκαστος ἡμῶν περὶ ἑαυτοῦ λόγον δώσει τῷ Θεῷ.
Te dongah mamih khat rhip loh amah amah kah lannah te Pathen taengah a paek tangloeng ni.
13 Μηκέτι οὖν ἀλλήλους κρίνωμεν· ἀλλὰ τοῦτο κρίνατε μᾶλλον, τὸ μὴ τιθέναι πρόσκομμα τῷ ἀδελφῷ ἢ σκάνδαλον.
Te dongah khat neh khat soah laitloek uh thae boel sih. Tedae manuca taengah caehkoek neh thangkui khueh pawt ham he mah laitloek uh.
14 Οἶδα καὶ πέπεισμαι ἐν Κυρίῳ Ἰησοῦ, ὅτι οὐδὲν κοινὸν δι᾿ ἑαυτοῦ· εἰ μὴ τῷ λογιζομένῳ τι κοινὸν εἶναι, ἐκείνῳ κοινόν.
Amah ah aka tanghnong he om pawh tila Boeipa Jesuh ah ka ngaitang tih ka ming dae khat khat loh mebang khaw tanghnong a ti atah anih ham tanghnong la om ni.
15 Εἰ δὲ διὰ βρῶμα ὁ ἀδελφός σου λυπεῖται, οὐκέτι κατὰ ἀγάπην περιπατεῖς. Μὴ τῷ βρώματί σου ἐκεῖνον ἀπόλλυε, ὑπὲρ οὗ Χριστὸς ἀπέθανε.
Caak rhangneh na manuca te a khothet atah lungnah neh na caeh moenih. Anih ham aka duek Khrih te nang kah cakok neh na poci sak ham moenih.
16 Μὴ βλασφημείσθω οὖν ὑμῶν τὸ ἀγαθόν·
Te dongah nangmih ham aka then tah soehsal boeh.
17 οὐ γάρ ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις, ἀλλὰ δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη καὶ χαρὰ ἐν πνεύματι ἁγίῳ.
Pathen kah ram tah caak neh ook dongah pawt tih duengnah, rhoepnah, Mueihla Cim ah omngaihnah dongah ni a om.
18 Ὁ γὰρ ἐν τούτοις δουλεύων τῷ Χριστῷ εὐάρεστος τῷ Θεῷ, καὶ δόκιμος τοῖς ἀνθρώποις.
Te dongah he nen he Khrih kah sal aka bi tah Pathen ham kolonah neh hlang ham ueppang koi la om.
19 Ἄρα οὖν τὰ τῆς εἰρήνης διώκωμεν, καὶ τὰ τῆς οἰκοδομῆς τῆς εἰς ἀλλήλους.
Te dongah rhoepnah koi neh khat neh khat ham hlinsainah koi te hnuktlak uh tangloeng sih.
20 Μὴ ἕνεκεν βρώματος κατάλυε τὸ ἔργον τοῦ Θεοῦ. Πάντα μὲν καθαρά, ἀλλὰ κακὸν τῷ ἀνθρώπῳ τῷ διὰ προσκόμματος ἐσθίοντι.
Caak ham dawk neh Pathen kah bibi te phae boeh. A cungkuem he caih ngawn dae caak rhangneh hlang ham caehkoek la a om te thae.
21 Καλὸν τὸ μὴ φαγεῖν κρέα, μηδὲ πιεῖν οἶνον, μηδὲ ἐν ᾧ ὁ ἀδελφός σου προσκόπτει ἢ σκανδαλίζεται ἢ ἀσθενεῖ.
Maeh caak pawt khaw, misurtui a ok ham pawt rhangneh na manuca loh a tongtah pawt te then.
22 Σὺ πίστιν ἔχεις; Κατὰ σαυτὸν ἔχε ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. Μακάριος ὁ μὴ κρίνων ἑαυτὸν ἐν ᾧ δοκιμάζει.
Nang namah loh tangnah na khueh te Pathen hmaiah khueh. Amah loh a soepsoei tangtae te lai aka tloek thil pawt tah a yoethen.
23 Ὁ δὲ διακρινόμενος, ἐὰν φάγῃ, κατακέκριται, ὅτι οὐκ ἐκ πίστεως· πᾶν δὲ ὃ οὐκ ἐκ πίστεως, ἁμαρτία ἐστίν.
Tedae a boelhkhoeh tih a caak atah tangnah lamkah pawt dongah boe coeng. Te dongah tangnah lamkah pawt boeih te tah tholhnah ni.

< Προς Ρωμαιους 14 >