< Προς Ρωμαιους 12 >

1 Παρακαλῶ οὖν ὑμᾶς, ἀδελφοί, διὰ τῶν οἰκτιρμῶν τοῦ θεοῦ παραστῆσαι τὰ σώματα ὑμῶν θυσίαν ζῶσαν ἁγίαν ⸂εὐάρεστον τῷ θεῷ, τὴν λογικὴν λατρείαν ὑμῶν·
Te dongah manuca rhoek nangmih, Pathen kah sitlohnah lamlong ni nangmih pum te Pathen taengah uem koi neh aka cim, aka hing hmueih la paek ham kan hloep. Nangmih kah mueihla thothuengnah tah he pawn ni.
2 καὶ μὴ ⸀συσχηματίζεσθετῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ ⸀μεταμορφοῦσθετῇ ἀνακαινώσει τοῦ ⸀νοός εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τί τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ, τὸ ἀγαθὸν καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον. (aiōn g165)
Te dongah hekah diklai he rhoii uh boeh. Tedae lungbuei tlaihvongnah neh thohai uh. Pathen kah kongaih neh a boethen, a kolo neh a lungcuei te tah na soepsoei uh ni ta. (aiōn g165)
3 Λέγω γὰρ διὰ τῆς χάριτος τῆς δοθείσης μοι παντὶ τῷ ὄντι ἐν ὑμῖν μὴ ὑπερφρονεῖν παρʼ ὃ δεῖ φρονεῖν, ἀλλὰ φρονεῖν εἰς τὸ σωφρονεῖν, ἑκάστῳ ὡς ὁ θεὸς ἐμέρισεν μέτρον πίστεως.
Nangmih ah aka om boeih te kamah taengah m'paek lungvatnah neh ka thui. Poek ham a kuek te poek voelh aih boeh. Pathen loh tangnah cungnueh bangla rhip a tultael te poek hamla muet uh lah.
4 καθάπερ γὰρ ἐν ἑνὶ σώματι ⸂πολλὰ μέλη ἔχομεν, τὰ δὲ μέλη πάντα οὐ τὴν αὐτὴν ἔχει πρᾶξιν,
Pum pakhat ah pumrho muep n'khueh uh van bangla, pumrho boeih loh a pongthoh te amah boeiloeih la a khueh uh moenih.
5 οὕτως οἱ πολλοὶ ἓν σῶμά ἐσμεν ἐν Χριστῷ, ⸀τὸδὲ καθʼ εἷς ἀλλήλων μέλη.
He yet long he Khrih ah pum pakhat la n'om uh tih pakhat he khat pumrho boeiloeih ni.
6 ἔχοντες δὲ χαρίσματα κατὰ τὴν χάριν τὴν δοθεῖσαν ἡμῖν διάφορα, εἴτε προφητείαν κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς πίστεως,
Te dongah lungvatnah n'dang uh tarhing ah mamih te kutdoe a poekhloep la m'paek coeng tih tonghma khaw tangnah kah a tarhing la phong saeh.
7 εἴτε διακονίαν ἐν τῇ διακονίᾳ, εἴτε ὁ διδάσκων ἐν τῇ διδασκαλίᾳ,
Bibi te khaw bibi ah, aka thuituen long khaw thuituennah dongah, aka hloep long khaw thaphohnah dongah,
8 εἴτε ὁ παρακαλῶν ἐν τῇ παρακλήσει, ὁ μεταδιδοὺς ἐν ἁπλότητι, ὁ προϊστάμενος ἐν σπουδῇ, ὁ ἐλεῶν ἐν ἱλαρότητι.
aka doedan loh moeihoeihnah neh, aka mawt loh thahluenah neh, aka rhen loh omngaih cangtloeng neh, om saeh.
9 Ἡ ἀγάπη ἀνυπόκριτος. ἀποστυγοῦντες τὸ πονηρόν, κολλώμενοι τῷ ἀγαθῷ·
Lungnah tah hmantang saeh. A thae te tuei lamtah a then taengla kap uh.
10 τῇ φιλαδελφίᾳ εἰς ἀλλήλους φιλόστοργοι, τῇ τιμῇ ἀλλήλους προηγούμενοι,
Pakhat te manuca lungnah neh saelong lamtah, pakhat te hinyahnah neh ngai uh.
11 τῇ σπουδῇ μὴ ὀκνηροί, τῷ πνεύματι ζέοντες, τῷ κυρίῳ δουλεύοντες,
Thahluenah neh om lamtah yaikat uh boeh. Mueihla te cahoeh lamtah Boeipa te salbi pah.
12 τῇ ἐλπίδι χαίροντες, τῇ θλίψει ὑπομένοντες, τῇ προσευχῇ προσκαρτεροῦντες,
Ngaiuepnah neh omngaih uh. Phacip phabaem te ueh uh. Thangthuinah te khuituk uh.
13 ταῖς χρείαις τῶν ἁγίων κοινωνοῦντες, τὴν φιλοξενίαν διώκοντες.
Hlangcim rhoek kah a ngoengaih te boek uh lamtah yinlungnah te hnuktlak uh.
14 εὐλογεῖτε τοὺς ⸀διώκοντας εὐλογεῖτε καὶ μὴ καταρᾶσθε.
Nangmih aka hnaemtaek rhoek te uem uh. Na uem phoeiah tah thaephoei boeh,
15 χαίρειν μετὰ ⸀χαιρόντων κλαίειν μετὰ κλαιόντων.
Omngaih taengah omngaih uh, aka rhap taengah rhap uh.
16 τὸ αὐτὸ εἰς ἀλλήλους φρονοῦντες, μὴ τὰ ὑψηλὰ φρονοῦντες ἀλλὰ τοῖς ταπεινοῖς συναπαγόμενοι. μὴ γίνεσθε φρόνιμοι παρʼ ἑαυτοῖς.
Khat neh khat te vantlip la khopoek uh, a sang khaw te poek uh boel lamtah tlayae te rhoi uh mai. Namamih khuiah aka cueih la ngai uh boeh.
17 μηδενὶ κακὸν ἀντὶ κακοῦ ἀποδιδόντες· προνοούμενοι καλὰ ἐνώπιον πάντων ἀνθρώπων·
Hlang boeih hmaiah a then la kho aka khan loh a thae te a thae la a thuung moenih.
18 εἰ δυνατόν, τὸ ἐξ ὑμῶν μετὰ πάντων ἀνθρώπων εἰρηνεύοντες·
A coeng thai atah nangmih lamloh te hlang boeih neh rhoep uh thae.
19 μὴ ἑαυτοὺς ἐκδικοῦντες, ἀγαπητοί, ἀλλὰ δότε τόπον τῇ ὀργῇ, γέγραπται γάρ· Ἐμοὶ ἐκδίκησις, ἐγὼ ἀνταποδώσω, λέγει κύριος.
Thintlo rhoek namamih loh thuung boeh tedae a thintoek te hmuen paek pah. A daek coeng dongah Boeipa loh, “Kutthungnah he kai hut, ka sah bitni,” a ti,
20 ⸂ἀλλὰ ἐὰν πεινᾷ ὁ ἐχθρός σου, ψώμιζε αὐτόν· ἐὰν διψᾷ, πότιζε αὐτόν· τοῦτο γὰρ ποιῶν ἄνθρακας πυρὸς σωρεύσεις ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ.
Tedae na rhal te a pong atah cah, a halh atah tul, Tlamte na saii daengah ni a lu ah hmai alh na poep eh.
21 μὴ νικῶ ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν.
A thae neh han noeng boeh, Tedae a thae te a then neh noeng lah.

< Προς Ρωμαιους 12 >