Psalm 94

1 Gott der Rache, Jahwe, Gott der Rache, strahle auf!

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

2 Erhebe dich, Richter der Erde, vergilt den Übermütigen, was sie andern angethan.

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

3 Wie lange sollen die Gottlosen, Jahwe, wie lange sollen die Gottlosen frohlocken?

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

4 Sie geifern, führen vermessene Reden; es überheben sich alle Übelthäter.

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

5 Dein Volk, Jahwe, zermalmen sie und dein Besitztum bedrücken sie.

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

6 Witwen und Fremdlinge würgen sie und die Waisen morden sie

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

7 und wähnen: “Jah sieht es nicht und der Gott Jakobs merkt es nicht.”

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

8 Merkt doch auf, ihr Unvernünftigen im Volke! und ihr Thoren - wann wollt ihr klug werden?

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

9 Der das Ohr gepflanzt hat, sollte der nicht hören? der das Auge gebildet, sollte der nicht sehen?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

10 Der Völker in Zucht hält, sollte der nicht strafen - er, der die Menschen Erkenntnis lehrt?

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

11 Jahwe kennt die Gedanken der Menschen, denn sie sind ein bloßer Hauch.

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

12 Wohl dem Manne, den du zurechtweisest, Jah, und aus deinem Gesetze belehrst,

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

13 ihm Ruhe zu schaffen vor Unglückstagen, bis dem Gottlosen die Grube gegraben wird.

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

14 Denn Jahwe wird sein Volk nicht verstoßen, noch sein Besitztum preisgeben.

Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

15 Denn auf Gerechtigkeit wird der Rechtsspruch hinauskommen, und dem werden sich anschließen alle, die redliches Sinnes sind.

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

16 Wer wird sich für mich gegen die Bösewichter erheben, wer für mich auftreten gegen die Übelthäter?

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

17 Wäre Jahwe nicht meine Hilfe, so läge meine Seele wohl schon in der Todesstille.

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

18 Wenn ich dachte: es wankt mein Fuß! so stützte mich deine Gnade, Jahwe.

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

19 Wenn der schweren Gedanken in meinem Innern viele waren, erquickten deine Tröstungen meine Seele.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

20 Hat der verderbliche Stuhl mit dir Gemeinschaft, der wider Recht und Gesetz Unheil schafft?

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

21 Sie scharen sich zusammen wider das Leben der Frommen und verurteilen unschuldiges Blut.

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

22 Aber Jahwe ward mir zur Burg, und mein Gott zu einem Felsen, der mir Zuflucht bot.

De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

23 Und er vergalt ihnen ihren Frevel und vertilgt sie in ihrer Bosheit; es vertilgt sie Jahwe, unser Gott.

És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.