Psalm 88
1 Ein Lied. Ein Psalm, der Korachiten. Dem Musikmeister, nach “Krankheit”, zum Singen. Ein Maskil Hemans, des Esrachiten. Jahwe, mein Gott, tagsüber rufe ich um Hilfe, in der Nacht schreie ich vor dir.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Laß mein Gebet vor dich kommen, neige meinem Flehen dein Ohr!
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Ich werde denen zugezählt, die in die Grube hinabfuhren; ich gleiche einem kraftlosen Manne.
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Unter die Toten werde ich gerechnet, gleich Erschlagenen, die im Grabe liegen, deren du nicht mehr gedenkst, indem sie von deiner Hand geschieden sind.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Du hast mich in die unterste Grube gelegt, in dichte Finsternis, in große Tiefe.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Auf mir lastet dein Grimm, und alle deine Wogen drücken mich nieder. (Sela)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Du hast meine Bekannten von mir entfernt, hast mich zum Abscheu für sie gemacht; ich bin eingeschlossen und kann nicht hinauskommen.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mein Auge verschmachtet vor Elend; ich rufe dich, Jahwe, an jedem Tage, ich breite meine Hände zu dir aus.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Wirst du an den Toten Wunder thun, oder werden die Schatten auferstehen, um dich zu preisen? (Sela)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Wird deine Gnade im Grabe verkündigt, deine Treue im Abgrund?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Werden deine Wunder in der Finsternis kund und deine Gerechtigkeit im Lande des Vergessens?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Ich aber schreie zu dir, Jahwe, und mein Gebet kommt des Morgens vor dich.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Warum verwirfst du, Jahwe, meine Seele, verbirgst vor mir dein Angesicht?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Ich bin elend und hinsterbend von Jugend auf; ich trage deine Schrecken, ich ermatte.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Deine Gluten sind über mich ergangen, deine Schrecken haben mich vernichtet.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Sie umgeben mich allezeit wie Wasser, umringen mich insgesamt.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Freunde und Gefährten hast du von mir entfernt; meine Bekannten sind Finsternis.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
