Psalm 83

1 Ein Lied. Ein Psalm Asaphs. O Gott, sei nicht länger still; schweige nicht und bleibe nicht ruhig, o Gott!

Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

2 Denn fürwahr, deine Feinde toben, und die dich hassen, erheben das Haupt.

Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

3 Wider dein Volk machen sie listigen Anschlag und beraten sich wider die von dir Geborgenen.

Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

4 Sie sprechen: “Wohlan, wir wollen sie vertilgen, daß sie kein Volk mehr seien, und des Namens Israel fortan nicht mehr gedacht werde!”

Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

5 Denn sie haben sich einmütig beraten und schlossen einen Bund wider dich,

Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

6 die Zelte Edoms und der Ismaeliter, Moabs und der Hagriter,

Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

7 Gebal und Ammon und Amalek, Philistäa samt den Bewohnern von Tyrus.

A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

8 Auch Assur hat sich zu ihnen geschlagen; sie leihen den Söhnen Lots ihren Arm. (Sela)

Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)

9 Thue ihnen, wie Midian, wie Sisera, wie Jabin am Bache Kison.

Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

10 Sie wurden vertilgt bei Endor, wurden Dünger für das Land.

A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.

11 Mache sie, ihre Edlen, wie Oreb und wie Seeb und alle ihre Fürsten wie Sebah und Zalmunna.

Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

12 Sie, die da sprachen: Wir wollen für uns in Besitz nehmen die Auen Gottes!

A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

13 Mein Gott, mache sie gleich wirbelndem Staube, gleich Stoppeln vor dem Winde.

Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;

14 Wie Feuer, das den Wald entzündet, und wie eine Flamme, die Berge verbrennt,

Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

15 so verfolge sie mit deinem Wetter und schrecke sie mit deiner Windsbraut!

Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!

16 Mache ihr Angesicht voll Schmach, damit sie deinen Namen suchen, Jahwe.

Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

17 Laß sie beschämt und erschreckt werden für immer; laß sie zu Schanden werden und zu Grunde gehn,

Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

18 damit sie inne werden, daß du Jahwe heißest, du allein erhaben bist über die ganze Erde!

Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.