Psalm 81

1 Dem Musikmeister, nach der gattitischen. Von Asaph. Jauchzet Gott, der unsere Stärke ist, jubelt dem Gotte Jakobs zu!

Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

2 Stimmt Gesang an und laßt die Handpauke ertönen, die liebliche Zither samt der Harfe.

Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.

3 Stoßt am Neumond in die Posaune, am Vollmond auf den Tag unseres Festes.

Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

4 Denn das ist eine Satzung für Israel, ein Recht des Gottes Jakobs.

Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

5 Er hat es als ein Zeugnis in Joseph festgesetzt, als er gegen Ägypten auszog; eine Sprache, die ich zuvor nicht kannte, vernehme ich:

Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.

6 “Ich habe seinen Nacken von der Last befreit, seine Hände sind des Lastkorbes ledig.

Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

7 “In der Not riefst du mich an und ich rettete dich; ich erhörte dich im Donnergewölk, prüfte dich am Haderwasser. (Sela)

A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)

8 “Höre, mein Volk, damit ich dich vermahne, Israel, möchtest du auf mich hören!

Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

9 “Es soll unter dir kein anderer Gott sein, einen fremden Gott darfst du nicht anbeten.

Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!

10 “Ich, Jahwe, bin dein Gott, der dich aus Ägypten hergeführt hat: thue deinen Mund weit auf, damit ich ihn fülle!

Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

11 “Aber mein Volk hörte nicht auf meine Stimme, und Israel hat mir nicht willfahrt.

De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

12 “Da überließ ich sie der Verstocktheit ihres Herzens; sie wandelten nach ihren eigenen Anschlägen.

Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

13 “O daß doch mein Volk auf mich hören, Israel auf meinen Wegen wandeln wollte!

Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!

14 “Wie leicht wollte ich ihre Feinde demütigen und meine Hand gegen ihre Dränger wenden.

Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

15 “Die Jahwe hassen, müßten ihm schmeicheln, und ihre Zeit sollte ewig währen.

Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.

16 “Mit dem besten Weizen wollte ich ihn speisen und dich mit Honig aus dem Felsen sättigen.”

És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!