Psalm 78
1 Ein Maskil Asaphs. Vernimm, mein Volk, meine Unterweisung, neigt euer Ohr den Worten meines Mundes!
Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2 Ich will meinen Mund zu Sprüchen aufthun, will Rätsel aus der Vorzeit verkünden.
Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3 Was wir gehört und erfahren, und was unsere Väter uns erzählt haben,
Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4 wollen wir ihren Kindern nicht verhehlen, indem wir dem nachfolgenden Geschlechte die ruhmwürdigen Thaten Jahwes erzählen und seine Macht und die Wunder, die er gethan hat.
nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5 Er stellte ein Zeugnis in Jakob auf und gab eine Weisung in Israel, indem er unseren Vätern gebot, sie ihren Söhnen kundzuthun,
Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6 damit das nachkommende Geschlecht sie erführe, die Söhne, die geboren würden, damit sie aufträten und ihren Söhnen davon erzählten,
azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7 damit sie auf Gott ihr Vertrauen setzten und der großen Thaten Gottes nicht vergäßen und seine Gebote hielten
hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8 und nicht wie ihre Väter würden, ein abtrünniges und widerspenstiges Geschlecht, ein Geschlecht, das nicht festes Sinnes war, und dessen Geist nicht treulich an Gott hielt.
s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9 Die Söhne Ephraims, die Bogengerüsteten, kehrten am Tage des Kampfes um.
Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
10 Sie hielten den Bund Gottes nicht und wollten nicht nach seinem Gesetze wandeln.
Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11 Sie vergaßen seine großen Thaten und seine Wunder, die er sie hatte schauen lassen.
elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12 Vor ihren Vätern hatte er Wunder gethan in Ägypten, im Gefilde von Zoan.
Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13 Er spaltete das Meer und ließ sie hindurchgehn und stellte die Wasser auf wie einen Damm.
Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
14 Er leitete sie tagsüber mit der Wolke, die ganze Nacht hindurch mit feurigem Schein.
Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15 Er spaltete Felsen in der Wüste und tränkte sie wie mit Fluten in Fülle.
Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16 Er ließ Bäche aus dem Felsen hervorgehn und Wasser in Strömen herabfließen.
fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17 Dennoch sündigten sie weiter gegen ihn, indem sie sich in der Wüste gegen den Höchsten empörten.
De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18 Sie versuchten Gott in ihrem Herzen, indem sie Speise für ihr Gelüsten forderten.
Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19 Sie redeten wider Gott und sprachen: “Kann wohl Gott in der Wüste einen Tisch anrichten?
Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 “Wohl schlug er den Felsen, daß Wasser strömten, und Bäche sich ergossen; “vermag er wohl auch Brot zu geben oder seinem Volke Fleisch zu verschaffen?”
Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21 Darum, als Jahwe das hörte, entrüstete er sich, und Feuer entzündete sich wider Jakob, und Zorn stieg herauf über Israel,
Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22 weil sie Gotte nicht glaubten und auf seine Hilfe nicht vertrauten.
mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23 Und er gebot den Wolken droben und öffnete die Thüren des Himmels,
Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24 ließ Manna auf sie regnen, daß sie zu essen hätten, und verlieh ihnen Himmelskorn.
hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25 Engelbrot hatte jedermann zu essen; er sandte ihnen Zehrung in Fülle.
menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26 Er ließ den Ostwind am Himmel aufbrechen und führte durch seine Stärke den Südwind herbei.
Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27 Er ließ Fleisch auf sie regnen wie Staub und beflügelte Vögel wie Sand am Meer.
hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28 Mitten in sein Lager ließ er sie fallen, rings um seine Wohnung her.
leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29 Da aßen sie und wurden gründlich satt, und er befriedigte ihr Gelüst.
Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30 Noch hatten sie sich ihres Gelüstes nicht entschlagen - sie hatten ihre Speise noch im Mund -
El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31 da stieg der Zorn Gottes über sie herauf und würgte unter ihren Fetten und streckte die Jünglinge Israels nieder.
és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32 Trotz alledem sündigten sie weiter und glaubten nicht an seine Wunder.
Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33 Darum ließ er ihre Tage wie einen Hauch dahinschwinden und ihre Jahre in bestürzender Schnelle.
így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34 Wenn er sie würgte, so fragten sie nach ihm und wendeten sich zurück zu Gott
Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35 und gedachten daran, daß Gott ihr Fels und Gott, der Höchste, ihr Erlöser sei.
megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36 Sie beschwatzten ihn mit ihrem Munde und logen ihm mit ihrer Zunge;
És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37 aber ihr Sinn war ihm gegenüber nicht fest, und sie hielten nicht treulich an seinem Bund,
de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38 während doch er barmherzig war, Schuld vergab und sie nicht vertilgte, gar oft von seinem Zorn abließ und nicht seinen ganzen Grimm aufbot.
De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39 Denn er gedachte daran, daß sie Fleisch seien, ein Hauch, der dahinfährt und nicht wiederkommt.
Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40 Wie oft empörten sie sich gegen ihn in der Wüste, betrübten sie ihn in der Einöde!
Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41 Immer wieder versuchten sie Gott und kränkten den Heiligen Israels.
Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42 Sie gedachten nicht an seine gewaltige Hand, an den Tag, da er sie vom Feinde befreit hatte,
nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43 da er seine Zeichen in Ägypten hinstellte und seine Wunder im Gefilde von Zoan.
hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44 Denn er verwandelte ihre Ströme in Blut und ihre Bäche, damit sie nicht trinken könnten.
Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45 Er sandte Hundsfliegen gegen sie, die fraßen sie, und Frösche, die verderbten sie.
Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46 Er gab ihr Gewächs dem Ungeziefer preis und was sie erarbeitet, der Heuschrecke.
A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47 Er erschlug ihre Weinstöcke mit Hagel und ihre Maulbeerfeigenbäume mit Schloßen.
Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48 Er gab ihr Vieh dem Hagel preis und ihre Herden den Blitzen.
Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49 Er entsandte wider sie die Glut seines Zorns, Wut und Grimm und Drangsal, eine Schar von Unglücksengeln.
Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50 Er ließ seinem Zorne freien Lauf, entzog ihre Seele nicht dem Tod und überlieferte ihr Leben der Pest.
Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51 Er schlug alle Erstgeburt in Ägypten, die Erstlinge der Manneskraft in den Zelten Hams.
megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52 Und er ließ sein Volk ausziehen wie Schafe und leitete sie in der Wüste wie eine Herde.
Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53 Er führte sie sicher, und sie brauchten sich nicht zu fürchten; ihre Feinde aber bedeckte das Meer.
vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54 Er brachte sie in sein heiliges Gebiet, zu dem Berge, den seine Rechte erworben hatte.
Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55 Er vertrieb vor ihnen Völker, verloste ihr Land zum erblichen Besitz und ließ in ihren Zelten die Stämme Israels wohnen.
Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56 Aber sie versuchten Gott, den Höchsten, und empörten sich gegen ihn und hielten seine Gebote nicht.
De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
57 Sie wandten sich ab und waren treulos wie ihre Väter, wandelten sich, wie ein trügerischer Bogen.
Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
58 Sie erzürnten ihn mit ihren Höhen und erregten seinen Eifer durch ihre Bilder.
Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59 Da Gott das vernahm, entrüstete er sich und verwarf Israel völlig.
Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
60 Er gab die Wohnung zu Silo preis, das Zelt, wo er unter den Menschen wohnte,
Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
61 ließ seine Macht in die Gefangenschaft wandern und seine Zier in die Gewalt des Feindes.
Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62 Er gab sein Volk dem Schwerte preis und entrüstete sich über sein Besitztum.
Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63 Seine Jünglinge fraß das Feuer, und seine Jungfrauen blieben ohne Hochzeitslied.
Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64 Seine Priester fielen durch das Schwert, und seine Witwen hielten keine Totenklage.
Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65 Da erwachte der Herr wie ein Schlafender, wie ein Held, der vom Weine besiegt ward.
Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66 Und er schlug seine Feinde zurück: ewige Schmach brachte er über sie.
s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67 Und er verwarf das Zelt Josephs und erwählte nicht den Stamm Ephraim,
De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68 sondern erwählte den Stamm Juda, den Berg Zion, den er liebgewonnen.
hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69 Und er baute so fest wie die Himmelshöhen sein Heiligtum, wie die Erde, die er für die Ewigkeit gegründet hat.
És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70 Er erwählte seinen Knecht David und nahm ihn von den Schafhürden hinweg.
S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71 Von den säugenden Schafen holte er ihn weg, daß er sein Volk Jakob weide und Israel, sein Besitztum.
szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72 Und er weidete sie in Herzenseinfalt und führte sie mit kluger Hand.
legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
