Psalm 69

1 Dem Musikmeister, nach “Lilien”. Von David. Hilf mir, o Gott, denn das Wasser geht mir bis an die Seele!

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

2 Ich versinke im tiefen Schlamme, wo kein Grund ist; in Wassertiefen bin ich geraten, und die Flut hat mich überströmt.

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

3 Ich habe mich müde geschrieen, meine Kehle ist ausgedörrt; meine Augen verschmachten vom Harren auf meinen Gott.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

4 Derer, die mich ohne Ursach hassen, sind mehr, als der Haare auf meinem Haupte; zahlreicher als meine Gebeine sind, die mich grundlos befeinden. Was ich nicht geraubt habe, soll ich erstatten.

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

5 Gott, du kennst meine Thorheit, und meine Verschuldungen sind dir nicht verborgen.

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

6 Laß in mir nicht zu Schanden werden, die auf dich harren, o Herr, Jahwe der Heerscharen; laß in mir nicht beschämt werden, die dich suchen, Gott Israels!

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

7 Denn um deinetwillen trage ich Schmach, bedeckt Schande mein Angesicht.

Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

8 Ich bin meinen Brüdern fremd geworden und unbekannt den Söhnen meiner Mutter.

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

9 Denn der Eifer um dein Haus hat mich gefressen, und die Schmähungen derer, die dich schmähen, sind auf mich gefallen.

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

10 Ich kasteite durch Fasten meine Seele, und das ward mir zur Schmach.

Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

11 Ich machte ein härenes Gewand zu meinem Kleid und ward ihnen zum Gespött.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

12 Es reden über mich, die im Thore sitzen, und das Saitenspiel der Würzweinzecher.

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

13 Ich aber bete zu dir, Jahwe, zur wohlgefälligen Zeit; o Gott, nach deiner großen Gnade erhöre mich mit deiner treuen Hilfe!

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

14 Errette mich aus dem Schlamme, daß ich nicht versinke; laß mich errettet werden von denen, die mich hassen, und aus Wassertiefen!

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

15 Laß die Wasserflut mich nicht überströmen und die Tiefe mich nicht verschlingen, noch den Brunnen seinen Mund über mir schließen.

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

16 Erhöre mich, Jahwe, denn deine Gnade ist köstlich; wende dich zu mir nach deiner großen Barmherzigkeit.

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

17 Und verbirg dein Antlitz nicht vor deinem Knechte; denn mir ist angst: eilend erhöre mich!

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

18 Nahe dich meiner Seele, erlöse sie; um meiner Feinde willen befreie mich!

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

19 Du kennst meine Schmach und Schande und Beschimpfung; alle meine Dränger sind dir bewußt.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

20 Die Schmach bricht mir das Herz, so daß ich verzweifle; ich wartete auf Mitleid, aber da war keines, und auf Tröster, aber ich fand sie nicht.

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

21 Sie gaben mir Galle zur Speise, und als mich dürstete, tränkten sie mich mit Essig.

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

22 Möge ihr Tisch vor ihnen zur Schlinge und den Sicheren zum Fallstricke werden.

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

23 Mögen ihre Augen sich verfinstern, daß sie nicht sehen, und ihre Hüften laß beständig wanken.

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

24 Gieße deinen Grimm über sie aus, und die Glut deines Zorns erreiche sie.

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

25 Möge ihr Lager wüste werden, und kein Bewohner in ihren Zelten sein.

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

26 Denn, den du selbst geschlagen hast, verfolgen sie und erzählen von dem Schmerze deiner Verwundeten.

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

27 Füge Verschuldung zu ihrer Verschuldung und laß sie nicht zu Gerechtigkeit vor dir gelangen.

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

28 Sie müssen ausgelöscht werden aus dem Buche der Lebendigen und dürfen nicht aufgeschrieben werden mit den Frommen.

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

29 Ich aber bin elend und voller Schmerzen; deine Hilfe, o Gott, wird mich erhöhen.

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

30 Ich will den Namen Gottes durch Lieder preisen und ihn verherrlichen mit Lobgesang.

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

31 Das wird Jahwe besser gefallen als ein Stier, ein Farre mit Hörnern und Klauen.

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

32 Die Gebeugten sehen's, freuen sich; die ihr Gott sucht, euer Herz lebe auf!

Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

33 Denn Jahwe hört auf die Armen und verachtet seine Gefangenen nicht.

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

34 Himmel und Erde müssen ihn preisen, das Meer und alles, was sich darin tummelt.

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

35 Denn Gott wird Zion helfen und die Städte Judas aufbauen, und man wird sich daselbst niederlassen und sie in Besitz nehmen.

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

36 Und die Nachkommen seiner Knechte werden sie zum Erbe erhalten, und die seinen Namen lieben, werden darin wohnen.

És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.