Psalm 66
1 Dem Musikmeister. Ein Lied. Ein Psalm. Jauchzet Gott, alle Lande!
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 Singt von der Herrlichkeit seines Namens, macht seinen Lobpreis herrlich.
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3 Sprecht zu Gott: “Wie furchtbar ist dein Thun! Ob der Größe deiner Macht heucheln dir deine Feinde.
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 Alle Lande müssen sich vor dir niederwerfen und dir lobsingen, von deinem Namen lobsingen.” (Sela)
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
5 Geht hin und seht die Thaten Gottes, der furchtbar ist mit seinem Thun über den Menschenkindern.
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6 Er verwandelte das Meer in trockenes Land, zu Fuße gingen sie im Strom hinüber: daselbst freuten wir uns über ihn!
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7 Er herrscht in Ewigkeit durch seine Stärke; seine Augen spähen auf die Völker: die Widerspenstigen dürfen sich nicht erheben. (Sela)
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
8 Preist, ihr Völker, unsern Gott und laßt seinen Ruhm laut erschallen,
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9 der unserer Seele Leben verlieh und unsern Fuß nicht wanken ließ!
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Denn du hast uns geprüft, o Gott, hast uns geläutert, wie man Silber läutert,
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 hast uns ins Netz gebracht, hast drückende Last auf unsere Hüften gelegt.
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 Du hast Menschen über unser Haupt dahinfahren lassen, ins Feuer und ins Wasser sind wir gekommen, aber du hast uns herausgeführt ins Weite.
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13 Ich will mit Brandopfern zu deinem Tempel kommen, will dir meine Gelübde bezahlen,
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 zu denen sich meine Lippen aufgethan, und die mein Mund in meiner Not geredet hat.
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Brandopfer von fetten Schafen will ich dir darbringen samt dem Opferduft von Widdern, will Rinder samt Böcken opfern. (Sela)
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
16 Kommt, hört zu, ihr Gottesfürchtigen alle, daß ich erzähle, was er meiner Seele gethan hat!
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Zu ihm rief ich mit meinem Munde, und Lobpreis war auf meiner Zunge.
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Hätte ich Frevel vorgehabt in meinem Sinne, so würde mich der Herr nicht hören.
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 Aber Gott hat gehört, hat auf mein lautes Beten geachtet.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Gepriesen sei Gott, der mein Gebet nicht abwies und mir seine Gnade nicht entzog.
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
