Psalm 102

1 Gebet eines Elenden, wenn er schmachtet und vor Jahwe seine Klage ausschüttet. Jahwe, höre mein Gebet und laß mein Schreien vor dich kommen!

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

2 Verbirg dein Antlitz nicht vor mir, wenn mir angst ist! Neige dein Ohr zu mir; wenn ich rufe, eilends erhöre mich!

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

3 Denn meine Tage sind wie ein Rauch verschwunden, und meine Gebeine sind wie von Brand durchglüht.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

4 Mein Herz ward versengt und verdorrte wie Gras; denn ich vergesse, mein Brot zu essen.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

5 Von meinem lauten Stöhnen klebt mein Gebein an meinem Fleisch.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

6 Ich gleiche dem Pelikan in der Wüste, bin wie ein Käuzlein in Ruinen.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

7 Ich bin schlaflos und klage wie ein einsamer Vogel auf dem Dach.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

8 Unaufhörlich lästern mich meine Feinde; die wider mich toben, schwören bei mir.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

9 Denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Thränen

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

10 wegen deines Grimms und deines Zorns; denn du hast mich emporgehoben und hingeschleudert.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

11 Meine Tage gleichen einem langgestreckten Schatten, und ich verdorre wie Gras.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

12 Du aber, Jahwe, thronst ewig, und dein Name währt durch alle Geschlechter.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

13 Du wirst dich erheben, dich Zions zu erbarmen; denn es ist Zeit, sie zu begnadigen, denn die ihr bestimmte Frist ist eingetreten.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

14 Denn deine Knechte hängen mit Liebe an ihren Steinen und jammern über ihren Schutt.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

15 Und die Heiden werden den Namen Jahwes fürchten, und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit,

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

16 weil Jahwe Zion wieder aufgebaut hat, erschienen ist in seiner Herrlichkeit,

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

17 sich dem Gebete des Nackten zugewendet und ihr Gebet nicht verschmäht hat.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

18 Aufgeschrieben werde solches vom kommenden Geschlecht, und das Volk, das geschaffen werden soll, preise Jahwe,

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

19 daß er von seiner heiligen Höhe herabgeschaut, Jahwe vom Himmel auf die Erde geblickt hat,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

20 um das Seufzen des Gefangenen zu hören, die dem Tode Verfallenen loszumachen,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

21 daß man in Zion den Namen Jahwes verkünde und seinen Ruhm in Jerusalem,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

22 wenn sich die Völker allzumal versammeln und die Königreiche, um Jahwe zu dienen.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

23 Er hat auf dem Wege meine Kraft gebeugt, meine Lebenstage verkürzt.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

24 Ich spreche: Mein Gott, nimm mich nicht hinweg in der Hälfte meiner Tage, du, dessen Jahre durch alle Geschlechter währen.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

25 Du hast vor Zeiten die Erde gegründet, und der Himmel ist deiner Hände Werk.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

26 Sie werden vergehen, du aber bleibst: Sie werden insgesamt wie ein Gewand zerfallen; wie ein Kleid wirst du sie wechseln, und sie werden dahinfahren.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

27 Du aber bist derselbe, und deine Jahre nehmen kein Ende.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

28 Die Kinder deiner Knechte werden sicher wohnen, und ihre Nachkommen beständig vor dir bleiben.

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.