Psalm 10

1 Warum stehst du fern, Jahwe, hältst dich verborgen in Zeiten der Drangsal?

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

2 Ob des Übermuts der Gottlosen muß der Elende sich ängstigen; möchten sie ergriffen werden in den Ränken, die sie ausgedacht haben!

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

3 Denn der Gottlose lobsingt und thut dabei, was ihn gelüstet, und der Habgierige preist und lästert zugleich Jahwe.

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

4 Der Gottlose wähnt in seinem Hochmut: “Er ahndet nicht!” “Es giebt keinen Gott” - dahin gehen alle seine Gedanken.

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

5 Was er unternimmt, hat jederzeit Bestand; deine Gerichte bleiben hoch droben von ihm fern: alle seine Feinde - er bläst sie verächtlich an.

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

6 Er denkt in seinem Sinn: Ich werde nimmermehr wanken, in alle Zukunft nicht in Unglück geraten.

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.

7 Sein Mund ist voll Fluchens, Trug und Gewaltthat; unter seiner Zunge birgt sich Unheil und Verderben.

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

8 Er liegt im Hinterhalte der Gehöfte, mordet insgeheim Unschuldige; seine Augen spähen nach dem Unglücklichen.

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

9 Er lauert im Verborgenen wie ein Löwe in seinem Dickicht. Er lauert, den Elenden zu erhaschen; er erhascht den Elenden, indem er ihn fortzieht mit seinem Netz.

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10 Er wird niedergeschlagen, sinkt dahin; durch seine Stärke fallen die Unglücklichen.

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

11 Er denkt in seinem Sinne: Gott vergißt es; er hat sein Angesicht verborgen, er sieht es nimmermehr!

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

12 Auf, Jahwe! Gott, erhebe deine Hand! Vergiß die Elenden nicht!

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

13 Warum lästert der Gottlose Gott, denkt in seinem Sinne: Du ahndest nicht?

Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.

14 Du hast es wohl gesehen! Denn du achtest auf Leid und Kummer, um sie in deine Hand zu nehmen. Dir überläßt es der Unglückliche; dem Verwaisten wurdest du ein Helfer!

Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

15 Zerbrich den Arm des Gottlosen! Und der Böse - ahnde seinen Frevel! Solltest du ihn nicht finden?

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

16 Jahwe ist König auf immer und ewig; verschwunden sind die Heiden aus seinem Lande.

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

17 Das Verlangen der Elenden hast du, Jahwe, gehört; du stärkst ihren Mut, du neigst dein Ohr,

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

18 daß du den Verwaisten und Unterdrückten Recht schaffest. Nicht sollen fortan Menschen von der Erde trotzen!

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.