Sprueche 8

1 Wohlan, die Weisheit ruft, und die Einsicht läßt ihre Stimme erschallen.

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

2 Oben auf den Höhen am Wege, mitten auf den Steigen hat sie sich aufgestellt.

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

3 Neben den Thoren, wo die Stadt sich öffnet, am Eingange der Pforten ertönen ihre Rufe:

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

4 An euch, ihr Männer, ergeht mein Ruf, und meine Stimme an die Menschenkinder.

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!

5 Begreift, ihr Einfältigen, Gescheidheit, und ihr Thoren, begreift Verstand!

Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

6 Hört zu, denn was edel ist, will ich reden, und meine Lippen sollen sich öffnen zu dem, was recht ist.

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

7 Denn Wahrheit redet mein Gaumen, aber Gottlosigkeit ist meinen Lippen ein Greuel.

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

8 Rechtbeschaffen sind alle Reden meines Mundes; in ihnen ist nichts Hinterlistiges oder Falsches.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

9 Insgesamt sind sie klar für den Verständnisvollen und einfach für die zur Erkenntnis Gelangten.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

10 Nehmt meine Zucht lieber an als Silber und Erkenntnis lieber als auserlesenes Gold.

Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

11 Denn die Weisheit ist köstlicher als Korallen, und keinerlei Kleinode kommen ihr gleich.

Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

12 Ich, die Weisheit, habe Gescheidheit inne und verfüge über umsichtige Erkenntnis.

Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

13 Jahwe fürchten ist Hassen des Bösen; Hoffart, Hochmut und bösen Wandel, sowie den Mund der Verkehrtheit hasse ich.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

14 Mein ist Rat und Tüchtigkeit; ich bin Einsicht, mein ist Stärke.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

15 Durch mich üben die Könige Königsmacht, und beschließen die Gewaltigen, was recht ist.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

16 Durch mich üben die Herrscher Herrscheracht und die Edlen, alle Richter auf Erden.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

17 Ich habe lieb, die mich lieb haben, und die nach mir suchen, werden mich finden.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

18 Reichtum und Ehre sind bei mir, uraltes Gut und Gerechtigkeit.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

19 Meine Frucht ist köstlicher als Edelmetall und Feingold, und mein Ertrag wertvoller als auserlesenes Silber.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

20 Auf dem Pfade der Gerechtigkeit wandle ich, mitten auf den Steigen des Rechts,

Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

21 daß ich denen, die mich lieb haben, Besitztum zu eigen gebe und ihre Schatzkammern fülle.

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

22 Jahwe schuf mich als den Anfang seiner Wege, als erstes seiner Werke, vorlängst.

Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

23 Von Ewigkeit her bin ich eingesetzt, zu Anbeginn, seit dem Ursprunge der Erde.

Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

24 Als die Urfluten noch nicht waren, wurde ich geboren, als es noch keine Quellen gab, reich an Wasser.

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

25 Ehe die Berge eingesenkt waren, vor den Hügeln wurde ich geboren,

Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

26 ehe er noch Land und Fluren geschaffen hatte und die Masse der Schollen des Erdkreises.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

27 Als er den Himmel herstellte, war ich dabei, als er die Wölbung über dem Ocean festsetzte,

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

28 als er die Wolken droben festigte, als Haltung gewannen die Quellen des Oceans,

Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

29 als er dem Meere seine Schranke setzte, daß die Wasser seinen Befehl nicht überschreiten durften, als er die Grundfesten der Erde feststellte:

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

30 da war ich ihm als Werkmeisterin zur Seite; da war ich ganz Entzücken Tag für Tag, spielend geschäftig vor ihm zu jeder Zeit,

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

31 spielend auf seinem Erdenrund, und hatte mein Entzücken an den Menschenkindern.

Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.

32 Nun denn, ihr Söhne, gehorcht mir! Denn: wohl denen, die meine Wege einhalten!

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

33 Hört auf Zucht, daß ihr weise werdet, und schlagt sie nicht in den Wind.

Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

34 Wohl dem Menschen, der mir gehorcht, so daß er Tag für Tag an meinen Thüren wacht, indem er die Pfosten meiner Thore hütet.

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

35 Denn wer mich findet, der findet Leben und erlangt Wohlgefallen von Jahwe.

Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

36 Wer mich aber verfehlt, der frevelt gegen sich selbst; alle, die mich hassen, wollen den Tod.

De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!