Sprueche 2

1 Mein Sohn, wenn du meine Reden animmstund meine Gebote bei dir verwahrst,

Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2 so daß du der Weisheit aufmerksam dein Ohr leihst, dein Herz der Vernunft zuneigst -

Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

3 ja, wenn du der Einsicht rufst, nach der Vernunft hin deine Stimme erschallen lässest,

Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

4 wenn du sie suchst wie Silberund nach ihr forschest wie nach verborgenen Schätzen -

Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

5 alsdann wirst du die Furcht Jahwes verstehenund Erkenntnis Gottes gewinnen.

Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

6 Denn Jahwe allein verleiht Weisheit, aus seinem Munde kommt Erkenntnis und Vernunft.

Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.

7 Er spart den Rechtschaffenen Heil auf, beschirmt die, die unsträflich wandeln,

Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

8 so daß er die Pfade des Rechts behütetund den Weg seiner Frommen bewahrt.

Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

9 Alsdann wirst du Gerechtigkeit und Recht verstehenund Geradheit, jede Bahn des Guten.

Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

10 Denn Weisheit wird in dein Herz einziehenund Erkenntnis wird deiner Seele lieblich sein;

Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.

11 Umsicht wird dich bewahren, Vernunft deine Hüterin sein, -

Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,

12 daß sie dich vom Wege des Bösen errette, von den Leuten, die Verkehrtes reden,

Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

13 die der Geradheit Pfade verlassen, um auf den Wegen der Finsternis zu wandeln,

A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

14 die sich freuen, Böses zu thun, über schlimme Verkehrtheit frohlocken,

A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

15 die ihre Pfade krumm machenund in ihren Bahnen auf Abwege geraten -

A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.

16 daß sie dich von dem fremden Weibe errette, von der Auswärtigen, die einschmeichelnd redet,

Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,

17 die den Freund ihrer Jugend im Stiche gelassenund den von ihrem Gotte geordneten Bund vergessen hat.

A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;

18 Denn zum Tode sinkt ihr Haus hinab, und zu den Schatten führen ihre Bahnen.

Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.

19 Alle, die zu ihr eingehen, kehren nicht wiederund erreichen nicht des Lebens Pfade -

Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

20 damit du auf dem Wege der Guten wandelstund die Pfade der Frommen einhaltest.

Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

21 Denn die Rechtschaffenen werden das Land bewohnen, und die Unsträflichen darin übrig bleiben.

Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

22 Aber die Gottlosen werden aus dem Lande ausgerottet, und die Treulosen aus ihm herausgerissen werden.

A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.