Job 5

1 Rufe nur! Giebt's einen, der dir Antwort gäbe? und an wen unter den Heiligen wolltest du dich wenden?

Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2 Denn den Thoren mordet sein Unmut, und den Albernen tötet sein Eifern.

Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

3 Ich habe einen Thoren festgewurzelt gesehen, verwünschte aber plötzlich seine Stätte.

Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4 Seinen Kindern bleibt die Hilfe fern; sie müssen sich zertreten lassen im Thor, und keiner errettet sie.

Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

5 Seine Ernte verzehrt der Hungrige - selbst aus den Dornen holt er sie heraus - und Durstige schnappen nach seinem Gut.

A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

6 Denn Unheil wächst nicht aus dem Staub hervor, noch sprießt das Elend aus dem Boden:

Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

7 Nein, der Mensch ist zum Elend geboren, so wie der Flamme Kinder aufwärts fliegen.

Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

8 Ich aber würde mich an den Allmächtigen wenden und meine Sache Gott vorlegen,

Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

9 der große Dinge thut, die unerforschlich, und Wunder, die unzählbar sind:

A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

10 Der der Erde Regen schenkt und Wasser auf die Fluren sendet,

A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.

11 der Niedrige hoch emporhebt, und Trauernde erfahren hohes Heil.

Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

12 Er vereitelt die Pläne der Listigen, daß ihre Hände nichts Beständiges schaffen.

A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

13 Er fängt die Klugen in ihrer eignen List, und der Verschlagenen Anschlag überstürzt sich.

A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

14 Am hellen Tage stoßen sie auf Finsternis und wie zur Nachtzeit tappen sie am Mittag.

Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

15 So rettet er vom Schwert, aus ihrem Rachen, und aus der Gewalt des Starken den Armen.

A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;

16 So geht dem Schwachen Hoffnung auf, und die Bosheit schließt ihr Maul.

Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.

17 O, glücklich der Mann, den Gott zurechtweist! - so verschmähe nicht die Zucht des Allmächtigen!

Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

18 Denn er verwundet, doch er verbindet auch; er zerschlägt, und seine Hände heilen.

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

19 Aus sechs Nöten errettet er dich, und in sieben trifft dich kein Unheil.

Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

20 Bei Hungersnot errettet er dich vom Tode und im Kriege von den Streichen des Schwerts.

Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.

21 Vor der Zunge Geißel bist du geborgen, hast nichts zu fürchten, wenn Verheerung naht.

A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

22 Der Verheerung und der Teuerung kannst du lachen, die wilden Tiere brauchst du nicht zu fürchten.

A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

23 Denn mit des Feldes Steinen bist du im Bunde, und die wilden Tiere sind mit dir befreundet.

Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

24 Und so wirst du erfahren, daß wohlbehalten dein Zelt: du musterst deine Behausung und vermissest nichts.

Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

25 Du wirst erfahren, daß deine Nachkommen zahlreich sind, und deine Sprossen wie das Gras der Flur.

Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.

26 In Vollreife gehst du zum Grabe ein, gleichwie die Garbe hinaufgebracht wird zu ihrer Zeit.

Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

27 Siehe, das ist's, was wir erforscht, so ist's! Vernimm es und beherzige es wohl!

Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.