Job 41

1 Kannst du das Krokodil mit der Angel ziehen und mit der Schnur seine Zunge niederdrücken?

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

2 Ziehst du ihm eine Binsenschnur durch die Nase und durchbohrst du mit dem Haken seine Backe?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

3 Wird es dir viel Flehens machen oder dir gute Worte geben?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

4 Wird es einen Vertrag mit dir eingehen, daß du es für immer zum Sklaven nehmest?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

5 Wirst du mit ihm spielen, wie mit einem Vöglein und kannst du es anbinden für deine Mädchen?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

6 Feilschen darum die Zunftgenossen, verteilen es unter die Händler?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

7 Kannst du sein Haupt mit Stacheln spicken und seinen Kopf mit schwirrenden Harpunen?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

8 Lege nur deine Hand an es - gedenke, welch' ein Kampf! du wirst's nicht wieder thun.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

9 Ja, seine Hoffnung ward betrogen; wird er doch schon bei seinem Anblick hingestreckt.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

10 So tollkühn ist keiner, daß er es reizen dürfte, - und wer ist, der mir sich stellen dürfte?

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

11 Wer hat mir etwas zuvor gethan, daß ich vergelten müßte? Was irgendwo unter dem Himmel ist, gehört mir!

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

12 Ich darf nicht schweigen von seinen Gliedern, noch von der Stärke und der Schönheit seines Baus.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

13 Wer hat je vorn sein Gewand aufgedeckt, und wer dringt in seines Gebisses Doppelreihen?

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

14 Wer hat je seines Rachens Doppelthor geöffnet? Um seine Zähne rings ist Schrecken!

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

15 Ein Stolz sind die Rinnen der Schilde, mit festem Siegel verschlossen.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

16 Eins reiht sich an das andere, kein Lüftchen dringt zwischen sie ein.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

17 Jedes hängt am andern fest; sie schließen sich zusammen unzertrennlich.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

18 Sein Niesen läßt Licht erglänzen, und seine Augen gleichen der Morgenröte Wimpern.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

19 Seinem Rachen entfahren Fackeln, entsprühen Feuerfunken.

A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

20 Aus seinen Nüstern dringt Dampf hervor wie von einem siedenden Topf mit Binsenfeuerung.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

21 Sein Odem entzündet Kohlen, und Flammen entfahren seinem Rachen.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

22 Auf seinem Halse wohnt die Kraft, und vor ihm her tanzt Verzagen.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

23 Die Wampen seines Leibes haften fest, ihm angegossen unbeweglich.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

24 Sein Herz ist fest gegossen wie Stein, ja fest gegossen, wie ein unterer Mühlstein.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

25 Wenn es auffährt, so fürchten sich Helden, geraten vor Schrecken in Verwirrung.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

26 Greift man es an mit dem Schwert - so hält das nicht Stand, nicht Lanze, Pfeil und Panzer.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

27 Es achtet das Eisen für Stroh, für wurmstichig Holz das Erz.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

28 Der Sohn des Bogens verjagt es nicht, in Strohhalme verwandeln sich ihm Schleudersteine.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

29 Wie Strohhalme gelten ihm Keulen, und es lacht des Sausens der Lanze.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

30 Unten an ihm sind spitzeste Scherben; einen Dreschschlitten breitet es aus auf dem Schlamm.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31 Es macht die Tiefe sieden wie einen Topf, macht das Wasser einem Salbenkessel gleich.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

32 Hinter ihm leuchtet ein Pfad auf; man hält die Flut für Silberhaar.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

33 Nichts kommt ihm gleich auf Erden, ihm, das geschaffen ist, sich nie zu fürchten.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

34 Auf alles Hohe sieht es herab - ein König ist es über alle Stolzen!

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.