Job 4

1 Dann antwortete Eliphas aus Theman und sprach:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

2 Wird's dich verdrießen, wenn man ein Wort an dich wagt? Doch wer vermag der Worte Lauf zu hemmen!

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3 Hast du doch Viele selbst ermahnt und schlaffe Arme neu gestärkt:

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4 Wer strauchelte, den hielten deine Worte aufrecht, und wankenden Knieen verliehst du Kraft.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

5 Nun, da es dich trifft, verzagst du; da dich's erfaßt, brichst du zusammen.

Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

6 Ist deine Gottesfurcht nicht dein Vertrauen, und deine Hoffnung dein unsträflich Leben?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?

7 Bedenke doch, wer kam je schuldlos um, und wo wurden jemals Rechtschaffene vernichtet?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8 So viel ich sah: nur, wer Unheil pflügte und Elend säte, hat es auch eingeerntet!

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9 Durch Gottes Odem gingen sie zu Grunde, durch seinen Zornhauch schwanden sie dahin.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

10 Des Löwen Brüllen und des Leuen Stimme - der jungen Löwen Zähne sind zerbrochen!

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11 Der Leu kommt um, weil ihm die Beute fehlt, und zerstreuen müssen sich der Löwin Kinder.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Und zu mir drang ein verstohlenes Wort, mein Ohr vernahm davon einen flüsternden Laut -

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13 bei der Gedanken Spiel infolge von Nachtgesichten, wenn tiefer Schlaf sich auf die Menschen senkt.

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14 Ein Beben überkam mich und ein Zittern, alle meine Gebeine geriethen in Beben.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15 Ein Wehen zog an mir vorüber, es sträubten sich die Haare mir am Leibe.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

16 Dann stand - sein Aussehn konnt ich nicht erkennen - ein Gebilde vor meinen Augen; ich vernahm eine flüsternde Stimme:

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

17 “Ist wohl ein Mensch gerecht vor Gott, vor seinem Schöpfer rein ein Mann?

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

18 “Fürwahr, seinen Dienern traut er nicht und seinen Engeln mißt er Irrtum bei,

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

19 “geschweige den Lehmhüttenbewohnern, deren Sein im Staube wurzelt, die zermalmt werden wie eine Motte.

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20 “Zwischen Morgen und Abend werden sie zerschmettert; ohne daß es jemand beachtet, gehn sie auf ewig zu Grunde.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21 “Wird ihr Zeltstrick in ihnen zerrissen, so sterben sie dahin in Unverstand.”

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?