Job 37
1 Ja, darüber erzittert mein Herz und bebt empor von seiner Stelle.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 O hört, hört das Grollen seiner Stimme und das Brausen, das aus seinem Munde kommt!
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Unter den ganzen Himmel hin entfesselt er es und sein Licht über die Säume der Erde.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Hinter ihm drein brüllt eine Stimme; er donnert mit seiner majestätischen Stimme und hält sie nicht zurück, wenn seine Stimme erschallt.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Gott donnert mit seiner Stimme wunderbar - er, der Großes thut, das für uns unbegreiflich ist.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Denn zum Schnee spricht er: Falle zur Erde! und zum Regenguß und zu seinen gewaltigen Regengüssen.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Aller Menschen Hand versiegelt er, damit alle Leute sein Thun erkennen.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Dann geht das Wild ins Versteck und ruht in seinen Lagerstätten.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Aus der Kammer kommt der Sturm, und aus den Speichern die Kälte.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Durch Gottes Odem giebt es Eis, und des Wassers Weite liegt in Enge.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Auch mit Naß belastet er die Wolke, streut weithin aus sein Lichtgewölk.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Das aber wendet sich ringsumher nach seiner Leitung gemäß ihrem Thun, zu Allem, was er ihnen gebeut über die Erdenwelt hin -
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 bald als Rute, wenn es seiner Erde dient, bald zum Segen läßt er es treffen.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Vernimm dies, o Hiob! Steh still und beachte die Wunder Gottes!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Begreifst du es, wenn Gott ihnen Auftrag erteilt und das Licht seiner Wolken leuchten läßt?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Begreifst du der Wolke Schweben, die Wunder des an Einsicht Vollkommenen?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 du, dessen Kleider heiß sind, wenn die Erde infolge des Südwinds ruht.
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Wölbst du mit ihm die lichten Höhen, die fest sind wie ein gegossener Spiegel?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Thue uns kund, was wir ihm sagen sollen! Wir können nichts vorbringen vor Finsternis!
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Soll ihm gemeldet werden, daß ich reden will? oder hat je ein Mensch gefordert, daß er vernichtet werde?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Jetzt freilich sieht man nicht das Sonnenlicht, das hinter den Wolken helle leuchtet; doch ein Wind fährt daher und reinigt sie.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Aus dem Norden kommt das Gold; um Gott lagert furchtbare Majestät.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Den Allmächtigen erreichen wir nicht, ihn, der von erhabener Macht ist; aber das Recht und die volle Gerechtigkeit beugt er nicht.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Darum fürchten ihn die Menschen; alle die Selbstklugen sieht er nicht an.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
